Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 295 „la couche, j’espére, sera aussi heureuse que Faccouchement, et je ne serais pas fáchée, si ä l’avenir mérne votre épouse accouchát au lit; c’est une grande difference pour la mére, mais il faut le faire exprés. J’ai eu six enfants en chaise et six au lit, et f en ai vu la différence.“1 Mária Terézia volt az, ki elrendelte, hogy az ország összes bábái vizsgát tegyenek orvosok előtt. Borsodmegyében Dombi Sámuelre bízták a vizsgáló orvos tisztét. Ö a bábák okulására (kérdés-felelet formájában) ,.Bábamesterség“ c. kis munkát írt (Pozsony, 1772.), melynek előszavában azt mondja, hogy „a bábák csak azt tudják, amit magoknál régibb tudatlan bábáktól láttának s hallottanak; kik többnyire azért adják magokat ezen hivatalra, hogy vagy szegények, vagy öregek, másképpen nehezen élhetnek.“ Mindjárt az elején (10. old.) fölveti a kérdést: „Ha valamely vérrel bővölködő viselős asszonyok találtatnak a helységben, mi azok iránt a bába kötelessége?“ Felelet: „Javasolja nékik egyszer, kétszer, sőt ha kívántatik, többször is a karon való érvágást és nagy nyavalyáktól oltalmazza meg őket; de midőn a szülésnek ideje közelgetne, a lábon vágassa meg az eret és nagyon fogja a szülést könnyíteni.“ Azután (29. old.): „Hogy mégyen véghez legkönnyebben a szülés: állva, ülve vagy fekve?“ Felelet: „Ebben sokat kell engedni a szokásnak és nem szükség ez iránt a veszekedésre hajlandó asszonyokkal civakodni. Némely országokban legjobban szeretik fekve szülni; a mi hazánkban többnyire állva vagy ülve szülnek; de akár fekve, akár állva, akár ülve kívánjon szülni a kínlódó asszony, szüntelen arra vigyázzon a bába, hogy háta gerincét, kezeit, lábait jól megvethesse, ezekkel az erőlködésben magán segíthessen s a szülést könnyebbé tehesse.“ A fekve szülés akkor van leginkább indokolva, mikor az asszonynak epilepsiája, vérfolyása, szeméremtestének lejárása van. „Hasznos-e a szülés előtt a bábának fejével nyomni a kínlódó asz- szonynak az hasát, vagy kézzel máis által nyomatni, amit sok tudatlan bábák cselekesznek?“ „Semmiképpen nem; az illyetén erőszakos munka nagy veszedelmet s halált is okozhatna“ (u. o. 31.). Dombi idejében a mi bábáink csak egy helyen kötötték le a köldökzsinórt, a kettős lekötést ő kezdte tanítani, úgy hogy három szál vékony cérnát összefont, viaszon végighúzta s ezzel kötötte le a zsinórt. A lábrafordítást sem ismerték addig bábáink; ebben is ő az első mesterük. Tizenkét évvel később (1784.) jelent meg Mocsi Károly munkája: ^ ___ „ A bábamesterségnek eleji“, melyben a szülés előkészületéiről következőket írja: „Ha a bába a szülő asszonyhoz hivattatik, akkor készen legyenek: a szülő szék, a klistér hólyag (hozzávaló csővel és lágyító füvekkel, székfűvirág stb.), köldökmetsző olló és köldök kötni való galandocskák (fonalak), egy fecskendező, egy pohár tiszta víz a gyermek megkeresztelé- sére (ha esetleg szükség volna rá), egy kevés friss vaj, szalmiákspiritusz. avagy jó erős levendula-ecet a szülőnek vagy gyermeknek felélesztésére, nehány darab csertapló vérzéscsillapításhoz, ha a köldökzsinór a köldökből ki találna szakadni; meleg víz és meleg bor a konyhában; melegítő serpenyő a párnáknak és ruháknak megmelegítésére (tél idején) és végre a székbe való dézsa, „melybe az emésztet, az hiígy s a vér folyhasson.“ — A szülőnő könnyen legyen felöltözve; a lábai, ha dagadt erűek, egészen térdig bepólyáltassanak; a nyaknak kemény kötése, avagy szorítása veszedelmes; a sokvérűek lábain eret kell vágni... „A fájdalmokat lehet 1 Erről és Crantz munkájáról 1. bővebben Fischer, 87. és köv 11. ;
