Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
14 Magyar orvostörténeti adattár alatt a háznak összes férfi- és nőlakói állottak. Ez állást 1526—27-ben Schneider György töltötte be. (Danninger 97.) Az antonitáknak egy másik nevezetes kolostora a Szepességben, Darócon volt. Ma már egészen jelentéktelen tót falu (Dravce, németül Drautz), a Csötörtökhely és Lőcse közti országút mellett, gót stílusban épült templommal, melynek igen értékes falfestményei vannak. Az újabb kutatások értelmében ennek a templomnak semmi köze sincsen a keresztes lovagokhoz, mint azt Weber Samu, hibásan értelmezve a cruciferi kifejezést, „Zipser Geschichts- und Zeitbilder“ (Lőcse, 1880.) című munkájában állította (erről bővebben lásd Kőszegiig 4—5. E helyen is kifejezem köszönetemet Ernyey Józsefnek, hogy erre az értekezésre fölhívta figyelmemet). Wagner (Anal., III. 163.) meggyőzően bizonyította be, hogy ez a kolostor a szt. Antal-rend (ordo cruciferorum S. Antonii de Daroc) birtokában volt. Ez a rend, mint laikus betegápoló-rend 1095-ben, Saint Didier de la Motbe-ban, Franciaországnak Vienne nevű provinciájában alakult meg, hol szt. Antal eremita csontjait a 11. században elhelyezték és csak 1228-ban lett belőle igtizi értelemben vett szerzetesrend. (V. ö. H. Detzel: Christliche Ikonographie, II. 85.) Ján Vencko (Dejiny Stlavnického opátstva na Spisi. Rózsahegy, 1927, 37.) viszont azt állítja, hogy a daróci kolostor a templáriusoké volt; holott ezt a rendet már 1312-ben feloszlatta egy pápai rendelet (s ennek hazánkban is eleget tettek), míg a daróci rend tagjai még a 16. században is életben voltak és működtek. A daróci antoniták ruházata is egészen más volt, mint a templáriusoké: fehér alsó ruha, fekete csuklyás köpeny, a vállon kékszínü egyiptomi kereszt, vagyis a tau-kereszt (crux commissa), melyet Antonius- keresztnek is neveztek s nagy T-betűhöz volt hasonló. Ez a misztikus tau-kereszt, melyről még máshol is lesz szó, a daróci kórus-ülések egyikén is (a 15. századból) előfordul: egy címerpajzsba vésett T-betű, melynek vízszintes ágán két csön- getyü lóg s ezek alatt két ágaskodó disznó (1. a 8a. képen). A tau, a csön- getyűk és a disznó egyiptomi szt. Antal remete (Kr. u. a 3. században) attribútumai voltak (lásd a 8b. képen, továbbá Magyary 102., hol a csön- getyük épúgy a bot végén látható tau-keresztről lógnak, mint a daróci címerben, a T pedig a szent csuklyás köpenyének bal vállán.) A disznók részben talán azt is jelképezik, hogy az antoniták a betegápolás mellett a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel is szerettek foglalkozni. Némely helyen ezek a szerzetesek makkos tölgyerdőkben a sertéstenyésztés privilégiumát is megkapták. Ha valamelyik faluban megjelentek, csöngetyűik- kel jelezték azt. Detzel, i. h. II. 86. és Kőszegiig 6.) Betegápoló- és mezőgazda-foglalkozásuk közt hagyományos kapcsolat van, mert az első anto- nita-társaságot állítólag egy Gaston nevű francia lovag alapította, hálada- tosságból azért, hogy ő és fia, Gérard, szt. Antal sírjánál meggyógyult a szent Antal-tüze (ignis sancti Antonii, vagy ignis sacer, ignis martialis: mert főleg a hadat járó, rosszul táplálkozó katonák közt pusztított) nevű rettenetes betegségből, vagyis az idült anyarozsmérgezésből (ergotismus), mely a középkorban sokkal erősebben pusztított és gyakrabban jelentke8a. A daróci szt. Antal betegápoló rendiek (antoniták) címere a íaa-betűvel, csönge- tyűkkel és disznókkal. (Kő- szeghy Elemér rajza után.) 15. század.
