Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
292 Magyar orvostörténeti adattár puerperis exhiberi soliti; inde enim causae tam frequentis hydropis uteri, haemorrhoidum, phthiseos et febrium calidarum post partum deduci debent“ — írja Perliczi Dániel („Medicina pauperum“, 7. old., a febris calidá-nak persze nem a fűszeres bor, hanem a fertőzés volt az oka.)1 Arra is akad példa, hogy némely magyar asszony minden szülése előtt vagy közben mély bódulatig leitta magát, hogy kevésbé érezze a fájdalmakat. A terhesség vége felé, különösen a 7. és 9. hónapban, való érvágás divatja is elég gyakori lehetett, mint ezt Raymann Ádám egyik följegyzéséből következtethetjük. A 16. század elejétől külföldön gyakran használt segédeszköze volt a szülésnek a szülő szék. Keleten sokkal régebbre nyúlik vissza ennek a múltja. A legrégibb emléke talán az a luxori kőrelief, mely III. Amenophis 53. A szülőszék és a szülő nő helyzete a 15. században. (Giov. Savonarola munkájából.) A szülőnő mögött állók átkaroló mozdulatairól és segédkezéséről lásd „Szent Margit öve“ c. értekezésemet. (MOE, II. 1—12. old.) (Kr. e. 1450.) születését ábrázolja. Egyiptomban ma is mindennapos a szülőszék használata, — ott ennek több mint 3000 éves múltja van. Hippo- krates és Soranos is a széken való szülést ajánlották, a görög emlékeken azonban gyakrabban látjuk a félig hanyattfekvő helyzetben való szülést. Itáliában a római időktől fogva a mai napig használják néhol a szülőszéket s úgylátszik, hogy innen ment át annak divatja Francia- és Németországba. Moschion-nak egyik 11. századi kézirata is említi, szintúgy 200 évvel később Albertus Magnus. A 15. században Giovanni Savonarola 1 Fischer Dániel egyik értekezésében („Sectio anatomica juvenis febre hectica defuncti“, 1744.) leírja, hogyan boncolta fel a kézsmárki líceum egyik tüdővészes hallgatójának a hulláját, melynél az iskola rektora, Buchholtz György, s az elhunytnak tudományszomjas tanulótársai is jelen voltak; értekezésében megjegyzi, hogy a boncolást nem végezhette olyan pontossággal, ahogy szerette volna, mert egy szülőnőhöz kellett sietnie!
