Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 293 (1384—1461.) írja le a szülőszéket, mely az ő állítása szerint a régi görögöknél is használatos volt. A mellékelt kép az ő „Practica maior“-jának 1559-iki kiadásában (tractatus VI., capit. XXI.) jelent meg.2 E kezdetleges szülőszék alakjában ősi ráeszmélésnek a nyomát látom: a szülésnél segédkező férj szétvetett combjainak utánozását. Hazánk némely vidékén a szülőnő ma is férje ölébe ül s ennek szétterpesztett combjaira helyezi a saját combjait (Temesváry, 44.). Nyomtatott munkában legelőször 1513-ban találkozunk a szülőszék rajzával, még pedig Roesslin (Roeslin, görögös nevén Eucharius Rhodion) „Der Schwängern frauen und Hebammen Rosengarten“ c. könyvében (1513.), majd nehány évtizeddel később Rueff Jakab munkájában („De conceptu et generatione hominis“, 1551.). Később (a 17. században) a németek szülőszéke némileg módosult: magasabb lett, nyitott hátsó támasszal és oldalsó karokkal. A 18. század elején asszonyok (stuhlweiber) vitték a széket a bába után (Arch., XVIII. 1926., 368.). Heister széke (1770.) szélesebb, alacsonyabb s hátra hajtható támasszal volt ellátva. Még kényelmesebb és könnyebb J. Chr. Stark széke 1791-ből. Thompson említi, hogy Siciliában jártában ráakadt egy öreg bába birtokában levő régi szülőszékre, melyet a szülésznő legalább 2000 szülésnél használt. Egy alkalommal valami magas egyházi személy meg is áldotta, mert az volt a híre, hogy megenyhíti azok fájdalmait, kik rajta szülnek. A sziget egyik helyéről a másikra küldözgették, ahol éppen szükség volt reá. Az 55. ábrán a 18. század második feléből való finomabb kidolgozású francia- országi szülőszéket látunk. Egészen fából való, mozgatható magas háti lappal, karokkal, melyeken megmarkolásra alkalmas függélyes nyúlványok vannak s föl- és lefelé mozdítható lábtámasztékok. Törökországban, Szíriában s Kisázsiában ma is használják a szülőszékeket. Egyiptomban, mikor a széket (a bába előtt) a szülőnő házához viszik, finom keleti sálokkal, csipkésszélű kendőkkel takarják le, melyekre hennát és rózsákat helyeznek. Szülés után a gazdagabb nők 4—6 napig ágyban maradnak, ellen2 A képet és a szülőszék vázlatos történetét C. J. Thompson: „The Parturition Chair: its History and Use“ c. értekezése után adom (Proceedings of the Royal Society of Medicine, 1922. vol. XV., pp. 13—20.). Hosszabban tárgyalja még ezt a témát Witkowsky: Histoire des accouchements (Paris, 1887.) 354. és köv. old., továbbá A. MartinArch., X. (1917.), 211. (mindkettő egykorú képekkel) és mások. 54. Szülőszék rajza Roesslin munkájából, 1513. 55. Szülőszék (lábtámasztékokkal és kézkampókkal) a 18. századból. (Mocsi Károly: A bábamesterségnek eleji, 1784., c. könyvéből.)
