Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 289 (Gyulaji Lestár írásával) a pestis ellen, mely 1592. előtt Íratott. Így hangzik: „Kalendula vei Chalendura, fülemile virág Hungarice. Törjék meg ezt mozsárban, exprimálják az succusát, et ut edulceretur egy kis nádmézet faragj bele: a kin az pestis avagy suspicio pestis, igya meg. Harmadik italja után elhagyja az pestis. Archicapilonis (sic) secretum“. — b) Dobai András, Pesti György, Heltai Gáspár és mások a pestisről szóló danse macabre-két írtak vagy fordítottak. Lásd: Beöthy nagy irodalomtörténetében, I. 204. és Szinnyei (ezen nevek alatt). — c) Sok pestisre vonatkozó irat a késmárki városi levéltárban a „Repertorium generale 1500—1679.“ c. kötetben, P betű alatt. — d) A magyarországi pestisjárványok alkalmával I. Ferdinánd óta hatósági úton elrendelt (vesztegzárra, fertőtlenítésre, egészségügyi bizottságra [sanitäts-commission] stb. vonatkozó) közegészségügyi rendszabályokat részletesen tárgyalja Linzbauer: A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye (1868.) c. munkájában, 10. és köv. old. — e) Magyar benedikciók pestis stb. ellen. A Peer-kódexben (Nyelvemléktár, II. 85.) olvasható a következő verses természetű „Döghalálról való imádság“, melynek latin eredetije ismeretlen, de szövege részben előfordul a Hortatus animae c. imádságos könyv (Basileae, 1519.) egyik imádságában (v. ö. RMKT, I. [1921-i kiadás!] Horváth Cyrill szerk., 213.): „örök mindenhatho istennek hatalma az meg fezölt cristusnak hatalmának erdémé: iesusnak (erdeme) bekesege hywthnek erössege: nemes azzonyonk zyz marianak tyztasaga: oltalmazzon wedelmezzen engemetb //Simonth menden nemö dögh halaltwl: es az bertelen halaltwl atatfywt zentb lelekfdychöseges zenth háromság: Ez vtan mongy öth pater nosíerth: es keeth Aue mariath.“ Ugyanott (88. 1.) egy magyar benedictio a „lázak“ (főleg malária) ellen: „Contra febres. — xpus regnat t xpus imperat xpus vincit t leo de tribu Juda t libera symonem ab omni malo et febre hac in nomine pris t et fily t sptussci f Amen. pr. nr: Aue maria credo in deum. — Contra febres: cristus orzagol t cristus paranchol f cristus gőz t oroszlán iuda nemzetéből zabadoycbad megh symont menden nemó gonoztul ees ez hydeg lelestöl atanakf es fywnakf es zenth leieknek newebe t pater: nr. aue Maria Credo morbos curat febres sedat demonesque // fugat et membra paralitica glutinat. In nomine prist et fily et sptusscti t Amen.“ Mindjárt ezután igen érdekes és hosszú ráimádkozás következik nyilaktól, ellenséges fegyverektől, mérges állatoktól való „sérések“ stb. ellen: „Ó nyíl álj meg... ó nyíl álj meg... ely elon tetragramaton bizony istennek miatta... elysin ayos melos otheoz és istennek ez szentséges nevének miatta el ely elyon ihus tetragramaton agla alpha et omega kezdet és végezet hogy én Simon meg né sértessem lövéstől, tőrtől és egyéb nemő mérges ártandó állatoktul és víztől, széntől, séréstől, eséstől“ stb. Hogy mi jelentése és jelentősége volt ezen ősi benedikcióban a tetragrammaton stb. kabbalisz- tikus eredetű szavaknak, arról 1. Seligmann: Der böse Blick c. munkájának II. kötetét (hátul, a tárgymutatóban). — f) Bakkecskék óvó hatása pestis ellen. Mercurialis (Geronimo Mercuriali, olasz, 1530—1606.) írja a pestisről szóló könyve 22. fejezetében, hogy egy előkelő magyar úr (summus aulae regiae Hungaricae cancellarius), ki vele egy időben élt, egy jói megtermett, büdös bakkecskét tartott a hálószobájában, hogy magát a pestis ellen megoltalmazza. „Nem oktalanul!“ — teszi hozzá Weszprémi (III. 354.) és hivatkozik Jordán Tamás, Páré, Camerarius stb. véleményére ebben a dologban. Ezt a furcsa .óvószert külföldön is alkalmazták: „Wie überhaupt starke Riechstoffe als Präservativ bei der Pest gelten, so hielt Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 19
