Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 287 hirdetik a 16. századból fennmaradt edények (igen szép felvidéki magyar munka), régi könyvek, képek stb. Selmecbányán 1561-ben Bur char dt Dániel vezeti a városi gyógyszertár ügyeit, ezért heti 1 frtnyi fizetést húz, míg ugyancsak Selmecbányán 1571-ben egy gyógyszerészsegéd évi fizetését 16 forintban állapítják meg. György, egyik pozsonyi gyógyszertár tulajdonosa, 1501-ben a városi tanács tagja. Lőcsén, 1563-ban Sophus Frigyes kéri a városi hatóságtól a már néhány év óta fenntartott gyógyszertárt. Ezek mellett Kassán, Eperjesen, Bártfán, Nagy- Szombatban, Rózsahegyen találunk kisebb-nagyobb gyógyszertárakat vagy legalább oly adatokat, amelyek gyógyszerészek • működésére vonatkoznak. Mai szempontból nézve a dolgot, kevésnek fog ez tűnni. De meg kell gondolnunk, mily viszonyok között élt Magyarország az egész 16. század folyamán. Bel- és külellenség gyengítette minden oldalról, sebeket ejtett rajta magyar, német, török, tatár. E viszonyok folytán a gyógyszerészeire is rossz idők jártak. Az előbb nagyszámú lakossággal bíró városok elpusztultak, a falvak pedig még inkább kiürültek. Ahol előbb volt gyógyszertár, ott is néha éveken keresztül szünetel. Az orvoshiány is nagy. 1588-ban Woith Illés lőcsei gyógyszerész panaszkodik a városi tanácshoz írt levelében, hogy üzlete igen rosszul megy, mert a városban nincs orvos. Felvidéki gyógyszerészetünk történetében nem kevésbbé fontos azon körülmény, hogy itt léptették életbe először a gyógyszertárak koronkinti vizsgálatát. A hatóság ezen ellenőrző joga hozzánk közvetlenül Ausztriából jutott. 1552-ben bocsátja ki I. Ferdinánd király „Policeyordnung“-ját, melyben azt határozza, hogy a gyógyszertárak egyszer évenkint vizsgáltassanak. A használhatatlan és romlott gyógyszerek elkoboztassanak, a hatóság ügyeljen továbbá arra, hogy a receptek után fizetendő ár ne legyen túlmagas. Az utóbbi tilalom kiadására bizonyára volt is ok. Még 1581-ben figyelmezteti Selmecbánya tanácsa a városi gyógyszerészt, hogy az orvosságot szabott árban szolgáltassa ki, maga készítse a gyógyszereket és ne készíttesse azokat ahhoz nem értők által. (Csippék: Gy. K., 1898., 21. szám.) 1066. (16. század.) Gyógyszertárvizsgálat (hivatalos) Kassán. Lásd Schwarz Ignác: Beiträge z. Gesch. d. ungar. Apothekenwesens( (kny.) 10. old. (LT. itt a 9. oldalon a tábori gyógyszertárról, pharmacopolium campestre.) 1067. (16. század.) Kórházak Debrecenben (kettő; egyik a városban, másik a városon kívül). Ispotályról is szó van (Örvényt, 32.), ellenben gyógyszertár még nem volt. A város 8—9 borbélysebészt tartott, kiknek céhlevelét 1586-ban erősítette meg Báthory Zsigmond fejedelem (u. o. 81.). 1068. (16. század.) Lakáshygiene. — A török időkben tiltva volt, hogy a magyar keresztény vagy zsidó magasabb házat építsen, mint a török; általában a háznak legcsekélyebb javítására is engedélyt kellett kérni. A törökök alapvető elve az volt, hogy minden hagyassék meg a régi állapotában. Hogy ez mily káros közegészségügyi következményekkel járt, azt hosszasabban fejtegeti Salamon, Magy., 190. — A magyarok lakóházai ebben a korszakban még többnyire fából voltak. Gróf Eck emberei a Csallóközből hordtak vesszőt egy készülő győri épülethez. Valószinűleg összefonták őket falvastagságú darabokba s ezeket szorosan összeillesztve, sarat tapasztottak reá. Ma is megvan az építkezésnek ez a módja, mert a vízáradás az így készült házat nem mossa alá, s a lakók könnyen pótolhatják a leázott tapasz-
