Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 13 Könyves Kálmánnak, illetőleg az ő idejében tartott magyarországi egyházi zsinatnak rendelkezéseit a rontok és részegeskedők dolgában 1. a Magyar Nemzet Története II. köt. 235—236. oldalán. 15. 1095. Pestis. Szt. László füve. Csaba íré. — „Ladislaus... Fatali conceptus aegritudine mortalitatem exuit“ (Linzb. I. 16.). — A Gentiana cruciatáról (Csaba íre-fü), mint a pestis ellenszeréről, mellyel szt. László e veszedelmes betegség fölött győzedelmeskedett [in herba cruciata de peste triumphavit], a pestisről, mint Isten veréséről a kereszténység elleni lázadás miatt: lásd Irodalomtört. Közlemények XI. (1901), 408. és köv. — „A 15—20 cm. magas és sötétkék virágú Gentiana cruciata (keresztfű, szt. László király füve), melynek a gyökere parenchimája úgy néz ki, mintha nyíllal vagy lándzsával keresztbe szúrták volna (tehát szignatúrás növény), régen mint pestis elleni orvosi növény nagy hírnek örvendett. A magyar hagyomány szerint ezt a hatását szt. László királyunk ismerte fel. Hohenberg az ő „Adeliche Land- und Feldleben“ című munkájában erre vonatkozólag azt mondja, hogy „das Kraut wird in Ungarn Szent Laslo kiroly fipe, d. i. St.-Ladislaus-Kraut, Flos Sancti Ladislai, genannt, weil, als zurzeit des hl. Ladislaus die Pest in Ungarn stark grassierte, habe er Gott auf freiem Felde herzlich und andaechtig gebethen, dass, wenn er mit dem Pfeile in die Höhe schiessen würde, auf welches Kraut der Pfeil liegen bleiben würde, dasselbe soll für die Contagion Hilfe leisten: so sey es auf die Cruciata oder Modelgeer gefallen. Und damit seyen alle diejenigen, so es gebraucht haben, von der grausamen Pest erlediget worden; wie Carolus Clusius in seinem Nomenclator botanicus bezeuget“. Clusius után az összes régi magyar botanikusok is átvették ezt a mondát,1 de talán mondanom sem kell, hogy a pestis ellen semmiféle specifikus hatása a Gentiana cruciatának nincsen, épúgy, mint a vizibetegség ellen sincs; bár nem is olyan régen egy magyar tanító csalhatatlan medicina gyanánt ajánlgatta e baj ellen. Sokkal több figyelmet érdemel köszvény elleni hatása, melyről a régi orvosok igen sokat tartottak s Boerhave volt az első, ki a podagra gyógyszeréül ajánlotta. Cullen angol orvos szintén nagyon dicséri enemű hatását, de azt mondja, hogy csak akkor lehet rá számítani, ha legalább is két évig megszakítás nélkül élünk vele. Érdemes volna kísérleti úton is tanulmányozni, hogy állandóan alkalmazva nem ’’orlátozza-e valóban a szervezet húgysavtermelését'? (Magyary, 191.) — Szt. László füvének legendáját 1. még: Bunyitay: Szent László király emlékezete (1892.) 30. old. (Ebben a könyvben a szent király koporsójánál történt csodás gyógyulások is felsorolvák a 37., 42., 86. stb. oldalon.) 16. (11. század.) Antoniták ispotálya és szegényháza Pozsonyban és Darócon. A pozsonyit szt. László alapította s szt. Antal betegápoló rendjére (az antonitákra) bízta, ezért Szent Antal-kórházának is nevezték, s csak szt. Lászlónak szentté nyilvánítása után ajánlották a kórházat az ő oltalmába. Nyilván az ispotály után kapta a város falain kívül fekvő külváros az Ispotály-Üjlak (Spitalneusiedel) nevet. Később (1397-ben), midőn a háborús viszonyok miatt az ispotály hanyatlásnak indult, gondozását javadalmaival és jogaival együtt a város vette át. A polgári ápolóintézet házait, jószágait és összes jövedelmeit a házfőnök kezelte, kinek gondozása 1 V. ö. Nyelvtörténeti Szótár, 1. 1030; Csapónál 261. old., Veszelszkinél 235. old. Utóbbi azt írja, hogy „sarlós nap tájján találta legelőször virágzásban, a sámsoni kaszállókban“, továbbá, hogy a gyökerét moslékhoz keverve adták sertések dögé (sertésvész? orbánc?) ellen.
