Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 271 rum vafrities, ignorantia et pravitas; eorum pharmaca fraudulenta. Pseudomedicorum castrensium multitudo; ab illis plures, quam ab hoste sunt enecati. Terrae sigillatae vim medendi morbo Ungarico frustra tribuunt Silesii, stb. stb. Kober többek közt elmondja, hogy egy 1597-ben „magno consilio, maiore pietate, maximis sumptibus“ alkotott magyarországi tábori kórház folyton meg volt tömve a szenvedő katonák tömegével, ámbár akikre a kórház vezetése bízva volt, annyira nem értettek hozzá, hogy valóságos temetőt csináltak belőle. Nem volt ember, ki a járványba (morbus Hungaricus) esve, itt felépült volna; de még az egészségesek, az egész ápoló személyzet is elpusztult. Az élelmezés a lehető legrosszabb volt; a kenyér széteső mint a korpa, fekete mint a föld. Az üdülők és betegek tápláléka és igen rossz volt: ebéd előtt a szakácsok leütöttek egy ökröt, szőröstül-bőröstül darabokra vágták, bedobták az üstbe s mihamarább azon nedvesen odalökték a földön heverő betegek elé. S még az orvosoknak kellett vigyázni, hogy a katonák összelopkodott élelmi cikkeiket, melyeket ha már maguk nem győztek megenni, pénzért értékesítettek, el ne adják a betegeknek. A tábori orvosi szolgálat végtelenül fogyatékos volt. Kétes exisztenciájú és képzettségű medicasterek sereglettek özönével a tábori szolgálatba s a betegeket tudatlanságuk áldozatává tették. Nem a betegek gyógyítására, hanem inkább azok kiirtására vállaltak szolgálatot. Talán nem is csodálható, ha a katonák szívesebben fordultak kuruzsló javasasszonyokhoz tanácsért. A gyógyszerészek az orvosokhoz méltók voltak, de még az utóbbiak tudatlanságával is vetélkedtek a tábori sebészek. A vezérek hibája volt, hogy ezeknek is tért nyitottak, mert az olcsóságra fektették a súlyt s e sebészek havi 6—8, legfeljebb 10 forintért szívesen vállaltak szolgálatot. Langius állítása szerint (1542.) többen pusztultak el a chirurgusok tudatlansága, mint az ellenség kardja által. Coberus a legrosszabb fajtának mondja köztük az anabaptista sebészeket és a fíirdősöket (balneatores). V. ö. Győry Tibor: Száz., 1900., 543—544. 1022. 1597. Személyi adatok. — a) Burchard(us) Dániel, Selmecbánya orvosa. (Sobó Jenő: Selmecbánya stb., 1910., 93.) — b) Bocalicius András, a pozsonyi tábori ispotály (xenodochium castrense) orvosa (Acta Vindob., IV. 505.). — c) Piperellus dr. (v. ö. MOE, I. 71.) írja (1597 jan. 27.) a kassai városi tanácsnak, hogy (első felesége halála után) megkérte Cristoph egri kapitány özvegyének, Zara Ilonának, kezét, kivel nemsokára egybekel. Esküvőjére meghívja a tanácsot. (Kassa város levéltára, Missiles 4718/51. sz., Piperellus sajátkezű aláírásával és pecsétjével.) 1023. 1597. Bürökmérgezés (öngyilkosság)1? — Apafii Miklós ebesfalvai birtokos állítólag bürökitallal (cicuta) halálra mérgezi magát, hogy a kincseire vágyó erdélyi fejedelem részéről fenyegető gyalázatosabb halált elkerülje (?) (Trausch, I. 131.). 1024. 1597. Az esztergomi borbély-sebészek céhszabályait ez évben bocsátotta ki Örsi Péter vicekapitány s azokat, mint földesúr, Kutasi J. érsek 1600-ban, Esztergommegye és Esztergom városa 4717-ben erősítették meg (Esztergom vm. monográfiája, 65.). 1025. 1597. Typhus exanthematicus (Morbus Hungaricus) főleg az olaszok közt, Pápa ostrománál (Fekete, 26: Lauschmann, 22.). 1026. 1598. Füstölések pestis alkalmával. — Erre a célra évszázadokon át használták nálunk a borókát és a mosuszt. Ezért olvassuk Jedlicska munkájában (5—6. old.), hogy mikor Pálffy Miklós fiai a bécsi iskolákon
