Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 257 előtt nagy tornáczok vannak, hol padok állnak, a fürdővendégek ruháit itt őrzik. A tornácz közepén széles márvány medencze látható, itt kell lemenni az alsó fürdőszobába, melynek belseje kerek kápolnához hasonlít és tarka márvánnyal van kirakva. A fürdőmedencze kerülete 43 lépés, mélységű pedig csak akkora, hogy a középtermetű embereknek nyakáig ér a víz. Ha azonban valaki nem akar oly mélyen vízben lenni, az az itt létező márványpadokra, vagyis lépcsőkre állhat, ilyen lépcsősor három van. az elsőn a víz mellig, a másodikon a test közepéig, a harmadikon pedig térdig ér. A ki azonban úszni akarna itt, azt is megteheti. Ugyancsak itt kilencz kerek kamra létezik, melyek mindegyikében két sárgarézcsap van a falba alkalmazva, ezen csapokon fölváltva meleg és hideg víz bocsáttatik be, ugyanily módon eszközük a víz lefolyatását is. Ilyen fürdők az egész Törökországban nagy számmal léteznek, továbbá külön ásványvízfürdők is vannak, melyeket egészségi szempontból használnak. Midőn később Konstantinápolyba érkeztem, alkalmam volt láthatni, hogy a törökök mennyi gondot fordítanak a fördők tisztántartására, ugyanis a fiirdőmedenczékből a vizet minden éjjel kieresztik és friss vízzel látják el azokat, ha ezt megtenni elmulasztják, vagy bármi módon megengedik, hogy a fürdők bepiszkíttassanak, kemény büntetés vár az illetőkre. E szigorú büntetés példáját szintén Konstantinápolyban láttam. A császári fürdők felügyelője ugyanis valami hibát követett el a fürdőrendőri törvények ellen, a kádi-pasa, vagyis a legfőbb bíró, e vétséget azonnal 1000 botütéssel büntettette; a büntetés végrehajtása nem messze lakásunktól teljesíttetett. Az ítélet értelmében az ezer botütést úgy alkalmazták és osztották szét, hogy a test egyes részei külön-külön érezzék a fájdalmat, ennélfogva az elítélt mindegyik talpára 300—300-at, a hátára 200-at, a hasára pedig 200-at vertek. A büntetés kiállása után, szegény embernek egész teste a felismerhetetlenségig földagadt. Ez talán sokak előtt hihetetlennek tűnik föl, én azonban csak a saját szemeimmel látottakat beszélem el. A fürdők leírásával azért foglalkoztam kissé hosszasabban, mivel azoknak száma Törökországban rendkívül nagy; a törökök azért tartják fürdőiket oly tisztán, mivel a fürdést vallási dolognak tekintik; ugyanis a korán előírása értelmében a törököknek naponta meg kell fürödniök. Az asszonyok fürdője a férfiakétól el van különítve s az utóbbiaknak halálbüntetés terhe alatt meg van tiltva oda belépni.“ (Szamota: 193.) 995. 1592. és köv. A fürdősökről. — A fürdős mesterséget is tanulni kellett; ezért voltak fürdős inasok és fürdős legények is s az előbbiek annyi ideig inaskodtak, mint a többi mesterinasok.1 Ha elérkezett a fel- szabadulás ideje, remeket (kenőcsöt, fiastromot stb.) kellett készíteniök és vizsgát tenniök. Ha a vizsgálat sikerült, a jelöltet legénnyé avatták. Az új legény a bevett szokás szerint négyfogásos mesterasztalt adott elegendő itallal2 s a céhládába betette a két forintnyi taksát. A víganlakás után azután kezébe vette a vándorbotot s négy éven át járta-kelte az ismeretlen világot. A fürdősök 16. századi regulái pontosan előírták, hogy az új fürdőmesternek mily eszközökkel kell magát ellátnia.3 Amint e szerszámok 1 Pozsony város levéltára: Liber conceptorum 1592—7. („Ordnung der Bader.“) Ugyanitt: „Artiklbrief der Barbierer und Bader.“ (ősrégi artikulusokról van itt szó, melyeket megújítanak.) 2 Ugyanott: Artiklbrief der Barbierer und Bader. („Auch zimlichen Trank.“) 3 Ugyanott: Ordnung der Bader: Rindtzeug, Zahnbrechzeug, Lasszeug. Ungventen, Öblern, Pflaster, Pulvern stb. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. Til 17
