Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

250

Magyar orvostörténeti adattár

963. 1585. Pestis. — a) Erdélyben; rövid említés róla: Mikó, III. 23.,

továbbá Érd. Orsz. Emi., III. 225. — b) Pestis és éhínség Debrecenben: Örvényi, 81. — c) Sopronmegyében és egész Magyarországon. Megyery Imre sopronvármegyei alispán levele Sopron város tanácsához: „Én, Iva- nóezy Lukács urammal öcsémmel az pestis előtt való búdosásunkban együtt vagyunk“ . . . „Tudja Kegyelmetek, hogy nemcsak mi, rígymint Sopron vármegye, szűntünk meg, hanem mind az egész Magyarországban valahun pestis vagyon, mindenütt megszűnt az törvény . . . azonképen diéták“ stb. (B. M. Ny., II. 322. és Vitéz Házi Jenő: XVI. századi magyar- nyelvű levelek Sopron v. levéltárából [1928.], 151.) L. még Lauschmann 21. (István!! után). — d) Komáromban november havában 46-an haltak meg (a várban), 1586. január elején 52-en; március elején megszűnt. (Jed- licska, P. M., 175., 185., 200., 215.) Holicson szintén novemberben;

(u. o. 177.).

964. 1585. Gyógyszerhozatal Bécsből. — Pálffy Miklósné (Komáromból írt levelében) kéri Bécsben időző urát, hogy kérje el Khuen asszonytól a morbus Hungaricus elleni recipét, továbbá hozzon rózsavizet, medevedatot és driagkust. (Jedlicska, P. M., 123.)

A két legutolsó szó nem más, mint a mithridat (methridat) és the- riaca (térjék) eltorzított alakja.

965. 1585. Mérgezések. — Ernő főherceg azt ajánlja Pálffy Miklósnak, hogy az elfogott Simon Péter kalauzt Yöröskőn zárassa el s méreggel vagy más módon, feltűnés nélkül, a legnagyobb titokban végeztesse ki(!)/Jed- licska, P. M., 166.]

966. 1586. Báthory István halála. — Báthory István lengyel király haláláról és orvosai visszataszító viszályáról már részletesebben megemlékeztem másutt (MOE, I. 76.). Itt még a következőket adom hozzá: Knot Antal az „Archiwum historji i íilozofji medycyny Poznan“, Vili., (1928.), 57. és köv. old. „Báthory István király orvosi udvara“ címmel hosszasabban értekezik erről. Elmondja, hogy Báthory 1586. dec. 12-én hirtelen meghalt s a halál oka, a boncolás ellenére, (melyet Zigulitz német sebész végzett az orvosok jelenlétében) sem volt kideríthető. A királyt hosszabb időn át kínozta valami idült fekélyedés a jobb lába alszárán. Ez a baja és a sok orvosi consilium közelebbi viszonyba hozta az akkori idők híresebb orvosaival. Udvari orvosai voltak Blandrata (Biandrata) György, Bucella Miklós és Simonius Simon (mind a három olasz), azonkívül Oczko Albert lengyel orvos, ki terjedelmes munkát is írt a syphilisről; végül egy Wil- lenjbroch nevű német orvost is meghívtak. Az értekező hosszasabban és alaposan jellemzi az udvari orvosi szolgálatot a kiváló fejedelem udvarában. — Simonius összeférhetetlen természetéről, genfi tartózkodásáról (1567), hol Jean Bauhinnek közvetlen elődje volt a város szolgálatában, a városi tanáccsal való összeütközéseiről, lecsukatásáról stb. lásd Léon Gautier: La médecine á Génévé, (1906.), 30—32.

967. 1586. Ispotály. — Debrecenben már a 16. században kétrendbeli, úgymint városon belőli, s városon kívüli kórházról van a városi jegyzőkönyvekben említés. Az e helyeken ápolt szerencsétlenek fentartása tekintetéből 1586. január 2-án nagytanácsi végzés által, a malombeli hasznok és bitang marhák, az ispotály-mesterek kezelésére adatván, azok a szegények táplálására fordíttattak; nemkülönben a magszakadott és végrendelet nélküli vagyonok felerésze is, valamint a város jobbágyai által használt föl-