Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 247 gyógyítsa maga; ha peniglen különben tehát az czéhmester tiszti társot és segítőt tartozik mellé adni, hogy valamiképen az első az ű mesterségéiben kárt ne valljon. Hogyha peniglen valamely beteges az ű mesterit avagy gyógyítóját elhadni és máshoz magát adni teljességesen akarná: tehát akkor méltó jutalmát az első gyógyító mesternek fáradságának megjutalmaztatván, más mestert keresni és választani legyen hatalma reá. Az fizetésnek féléiméiül elijedett betegeket avagy sebeseket peniglen az első gyógyító mestere ellen felfogni, kiki eltávoztassa, az különben cselekedők a czéhnek ládájában két forintot fizessenek és tartozzanak adni. Az mesteremberek peniglen ne többet, hanem csak az ki méltó és • igaz az ű munkájokért elég jutalom, akárkitül is vegyenek. Az czéhmeste- rek eleiben menni és minden szükséges falastrumhoz való eszközöket [szereket] készen és az magáéból lenni kévántatik és tartozik. III. Hogyha valamelyik az mesteremberek közül erős betegségben esik és az mesterembereknek költségek és segítségek nélkül szűkölköden- dik, tehát az czéhmester az olyanokhoz nappali vígyázót egyet, éjjelit kettőt állasson és szolgáltasson, és az ki az parancsolatnak hallója és engedője nem leszen, az olyan mesterember az nappali vígyázásért ötven pénzzel, az étszakaiért huszonöttel büntettessék. Hogyha peniglen az szegénységnek terhétül elnyomattatott mesterember az ü javait elvesztegetvén az szegénységtűi kényszeríttetnék, akkor az czéhmester az czéhnek közönséges ládájából megsegíteni és előmozdítani tartozzék. Elébbeni egészségre jutván peniglen az mesterember, azt megadni tartozzék. Avagy peniglen ha meghal, az ű özvegytársa, az ű urának javaiból az czéhet megelégíteni tartozzék; akármely özvegyasszonynak is peniglen, mesterember feleségének legényt az ű tehetsége szerint tartani szabad legyen. Valamely mesterembernek peniglen halotti pompájában minden mesterember és az műhelybeli mesterlegények is egyenként jelen legyenek, az ott nem levő mesterember huszonöt pénzzel, az legény tizenöttel büntettessék. Ugyanazon rend az beteg mesterlegények között is tartassák meg, tudniillik nappal egy, étszaka peniglen kettő az beteg mellett való vígyá- zásban és gondviselésben jelen legyenek, mert az kik jelen nem lesznek, az nappali őrzésért huszonöt pénzzel, az étszakaiért tizenöttel megbüntet- tetnek. Ezeknek is peniglen, ha az szükség kévánja, az czéhmester az közládából segítséget tenni tartozik. Az is peniglen meggyógyulván, megadni tartozik; hogyha meghal penig, az czéh az ű javaiból elégíttessék. IV. Hogyha valamely széljel bujdosó mesterembernek lakásnak okáért az várasban jűni történik, tehát annak előtte az réz medencét az ű jeliért fel ne emelje, míglen az czéh öszve nem gyűl, és az egész dolgát el nem végezi. Az mely dolgának végezése után az czéhmester az ő mesterségét próbálja, és lássa meg, ha osztán az mesterséghez méltónak tanál- tatik lenni, akkor osztán az ő medenczéjének felemelésére legyen gondja és hatalma reá. Az sebgyógyítóknak peniglen mesterségekhez való próbájok ez legyen: I. Az ezüstszínű tajtékot kit közönségesen gletnek [glét] hínak, olajban megfőzni, és abból megfőtt falastrumot készíteni. II. Legyen sárga fdiastrum. III. Legyen diacorium, azaz érlelő veres falastrum. Ezek az mesteremberektűl elvégeztetvén, az czéhnek közládáiban tíz magyar forintokat adni tartozzék, mind addig is peniglen akármely új mesterember is szolgáló mesterré maradgyon, míglen más újabb mesterember az mesterségben nem áll. Az fűbírónak peniglen az idő eljüvén egy itcze rósavízzel tartozik. Hogy ha peniglen az legény valamely mesterember feleségét elveszi feleségül, az czéh közládájában öt forinttal és egész próbával tartozik. Ha az mesterember fia valamelyik mesterember leányát feleségül veszi, egy pénz fizetés nélkül mesterséghez juthat, de az próbát megfőzni kell és tartozik véle. V. Hogyha valamely inasnak esztendeje eltelvén, mi közöttünk megházasodik, az czéhnek közládáiban hasonlóképpen tíz forintokat adni, és az egész próbát megfőzni tartozik. VI. Hogy ha valamely legény másunnan tanálkozik jüni, az elsőben az legénységeknek decánját keresse meg, ez decán peniglen meglássa, hogyha az az jövevény jó és tisztességes életű legény-e és az inas esztendőt kitöltötte-e, leveleinek és egyéb bizonyság tételinek bizonyságival
