Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
246 Magyar orvostörténeti adattár hagyján, hogy össze hazugozták, szamarazták és gazemberezték egymást; de nem hagytak egy garas ára becsületet még egymás családján, anyján, nővérén sem. Buccella első könyvének mottója: „Gyönge dolog a hazugság, átlátszik, ha jól megnézed.“ Simonius utolsó Seprőjéé: „Ide, ide lengyelek! amely gyalázatos és rothadt Buccellát magatoknál tartotok és mint szörnyet és ostoba szamarat eddig tápláltatok, végre ismerjétek meg!“ 956. 1583. Olasz sebészek. — Quadrio (Péter Mária) nevű olasz sebész panaszos (olasz) levelet ír Kolozsvárról (1583. dec. 2.) Possevino Antal jezsuita atyának Kassára, melyben elmondja, hogy elég tisztességes fizetést (évi 200 forintot, azonkívül 4 hordó bort, gabonát és lakást) kap ugyan az erdélyi fejedelemtől, de ez nem elég neki, mert családos ember, továbbá csak folytonos kunyorálással tud hozzájutni a járandóságaihoz, a bor nagyon savanyú stb. Talán azért bánnak így vele, mert ő katho- likus. Kéri Possevinót: eszközölje ki, hogy 100 forinttal javítsák meg a fizetését és tisztességesebb lakást adjanak neki, hiszen ő hívta ide Erdélybe, erre a gyalázatos szolgálatra (a questo benedetto servitio), elhitetvén vele, hogy itt minden arany (ehe questo paese era tutto oro). Még az útiköltségeit sem akarják megtéríteni, pedig hét hétig utazott s lítja közben 60 tallér kiadása volt. Buccella dr.-nak is fog írni, hogy a lengyel királynál (Báthory Istvánnál) járjon közbe fizetése megjavítása dolgában. Ha ez sikerül, legnagyobb készséggel fogja szolgálni a kis herceget (Báthory Zsigmondot) és az erdélyi jezsuitákat; ellenkező esetben távozik. (Veress: Docum., II. 287.) 957. 1583. Debreceni sebészek céhlevele. — Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1598-ban megerősíti a debreceni borbélycéhnek 1583-ban kelt céhlevelét, melynek főbb pontjai következőleg hangzanak; ,-Mi Szabó Miklós fűbíró és Debreczen várasának az több polgári, eskiidti és tanácsi, adjuk emlékezetül azoknak, az kiknek illik, jelentvén ez mi levelünknek rendiben jelenvalóknak és következendőknek, hogy az tiszteletes és eszes férfiak, xígymint borbély Jakab és borbély Ferencz, az mi polgártársaink az ünnön magok és az egész Debreczen várassát lakozó sebgyógyítóknak, avagy mint közönségesen híjuk, borbélyoknak nevekben és személyekben, jövének az mi személyünk eleiben, kérvén minket méltó- ságos okokkal azon. hogy mi ő nekiek, az több jól rendelt városoknak dicsiretes és javallott rendtartások szerint, valami atyafiúi öszvegyűlést avagy czéhet, az ű mesterségekben rendelnénk, szerzenénk és megerősítenénk, és az mi várasunknak bizonyos erős pecséti alatt az jó rendtartásoknak okáért, adnánk és engednénk. Az mely ü kéréseknek és kívánságoknak, mint igazaknak és méltóságosoknak engedvén, közönséges és megéld értelmünk egymás között elsőben lévén az mi bizonyos sententiánk szerint, némely artikulusok szerint leírt regulákat, az megmondott sebgyógyító mesterembereknek és ű utánok egész maradékoknak az ű tovább való hasznokért rendeltünk és adtunk. Az mely mitűlünk nekik adattatott artikulusoknak és bérekesztéseknek rendi ez: I. Hogy az megnevezett sebgyógyító mesterembereknek hatalmok legyen arra, hogy minden esztendőnként az ünnön tagjokból egyet, avagy ha az szükség kévánja, kettőt céhmesterré választhassanak, az kik ez jelenvaló tisztre szentséges hittel megesküttetvén, az több czéhbeliektől méltó és illendő böcsülettel, erős fenyéték és büntetés alatt tiszteltessenek. TI. Hogyha valamelyiknek az sebgyógyítók közül nehéz, súlyos és halálához közelgető sebesse avvagy betege, az meggyógyításnak okáért, találkozik lenni, azt az mesterember az czébmester megkeresni és megjelenteni tartozik, és osztán egybehíván az czébmester az több mesterembereket, az olyan beteget, az több mesteremberekkel együtt, meglássa, eljárja és eszében vegye, és megkérdezze, hogyha az az mesterember jól gyógyítgat-e avagy nem? Hogyha illendő és elégséges leszen az dologhoz,
