Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
(XVa- 1.) álló címképnek. A másik a kép bal alsó sarkában látható párló kemence, melynek előképét a Von Distilliren szóló bevezetés VIIIb lapján lenyomatott ábra szolgáltatta. A kettő között mindössze annyi a különbség, hogy a magyar metsző hat sisak helyett csupán négyet alkalmazott. Végül a címkép bal felső sarkát betöltő patikai jelenet annak a pompás fametszetnek primitív utánzata, mely a Kräuterbuch II. részét (LXXXVIIIa. 1.) vezeti be. Érdekes, hogy fametszőnk a kerti jelenet, valamint saját monogramja rajzolásakor számított azzal, hogy a lenyomatok az eredeti tükörképét adják, de a másik két másolatnál erről megfeledkezett s pontosan — már amennyire szerény tehetsége engedte — az előtte lévő minták után dolgozott. Innen van, hogy a kemence távlata az eredetinek megfordítottja, a patikában lévő ifjú pedig jobb kezével mossa a fejét s baljával fogja be az orrát, holott az eredetin épen megfordítva végzi ezeket a műveleteket. Nem sikerült kinyomoznom a kép jobb alsó sarkában munkássága közben ábrázolt füvesasszony mintáját: lehet, hogy a Kräuterbuch címlapját ékesítő képecske szolgált modellül. A M. N. Miízeum példányából azonban a címlap hiányzik s más épebb példányt, sajnos, nem állt módomban felkutatni. A kezdetleges technikával dolgozó magyar fametsző munkája ép oly távol áll az eredeti finomságától, mint Melius csetlő-botló nyelvű száraz kivonata Lonicerus bőven folyó előadásától. Nekünk azonban becses emlékünk a magyar könyvillusztrálás gyermekkorából. Vájjon beütött-e Heltainé számítása? Bár újabb kiadásra nem került a sor, a jelek mégis arra vallanak, hogT igen. Heltainé 1582/3. körül elhalt. Fia és a nyomda vezetésében utóda Gáspár, nem sokat törődött a vállalattal. Nagyobbszabású kiadványokhoz nem volt mersze, vagy kellő tőkéje. Hiszen, amikor Lipsiai Bheda Pállal közösen újra kiadja Werbőczi Tripartitumának bilinguis kiadását, az új kiadás nem az ő nyomdájában, hanem Bhedáéban készül. De hogy a Herbarium elfogyott, hogy arra szükség volt, azt bizonyítja Beythe Andrásnak 1595-ben Németújvárt Man- liusndl kinyomatott Fives könyve.“ 924. 1578. Herden (Herdenius) Boldizsár (Schemnicensis) ez év januárjában beiratkozik a bécsi egyetem orvosi karára; május 30-án disputái, augusztusban Itáliába indul, Valenzában avatják fel. Később Znaimban és Niirnbergben gyakorol. Megh. 1619. Jénai születésű. (Acta Vindob.. IV. 315., 319., 320.) 924'a. 1578. Engler Péter kassai sebész kéri a város tanácsát, hogy pőrében mindaddig ne ítélkezzék, míg Babér főkapitány vissza nem érkezik. (PNG.) 925. 1578. A szántói (Hont m.) savanyúvízforrásról már ez évben akadnak oklevéli adatok, melyek arra mutatnak, hogy már akkoriban kedvelt itala volt a környék lakosságának. (Békefi Pilis, II. 91.) 926. 1578. Paederastia, sodomia, nekrogamia. (Bornemisza Péter föl- jegyzéseiből; lásd Nékám, 80.) 927. 1579. Orvoshiány. Orvosküldés. — Alsólindvai Bánffy László Beczkó várából értesíti a nagyszombati városi tanácsot, hogy Tamás városi sebészborbély, kit szívességből hozzá eresztettek, szerencsésen meggyógyította a feleségét. Ezért legmélyebb háláját fejezi ki a tanácsnak. (T. T., 1878. 364.) 928. 1579. Dudith András dicsérete. — Brutus J. M. tollából; (Dudith példás családi élete, irodalmi tevékenysége, falusi gazdasága, „animi magnitudo iis contemnendis, sine quibus multis est vita invisa“ stb.) L. Apponyi, I. 323. — Dudith baráti viszonya Zsámbokyval: u. o. 247. 929. 1579. Ez év febr. 19-én nyert orvosi oklevelet a páduai egyetemen Schirmer György. Diplomájának hasonmását és szövegét közli Veress: Fontes, I. 88., 89., 216., hol néhány más életrajzi adata is megtalálható. 3 236 Magyar orvostörténeti adattár
