Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 238 918. 1577. Érvágás. — Révay János özvegye (Bánffy Anna) Vilmos városi borbélyt kölcsön kéri a körmöcbányai tanácstól. Bocsássák hozzá Blatnica várába, hogy betegségében eret vágjon rajta, amit már máskor is sikerrel végzett. (Körmöcbánya város levélt., Ao 1577., tom. I. 33., 1., 15.) 919. 1577. A kassai és tokaji sebészek céhlevele. — A tokaji borbélyok és sebészek kérik Kassa város tanácsát, hogy adja ki nekik az ottani sebészcéh (cehae seu contubernii chirurgiae) szabályait. Ezen magyar nyelvű céblevél egészében közölve van a K. Papp Miklós szerkesztette Történelmi Lapok, III. évf., 1876. 30. számában, a 474. oldalon s nagyjában hasonló a már másutt ismertetett céhlevelekhez. A flastromkészítés próbájára előírt flastromok a következők voltak: szürke flastrom (griseus, a közleményben hibásan griseus-nak írva), camphoratus, diaquilon, zöld színű flastrom, dealtia (sic! dialthaea helyett), oxicrotium, populeon, aegypthiacum, diacoxium (sic! kétségkívül diacodium helyett), öldöklő flastrom és görög flastrom, „melyet közönségesen öklelő írnak neveznek“ stb. (Ezt a céhlevelet a kassaiak 1577. márc. 6-án küldték meg a tokaji hatóságnak, mely aug. 13-án adta ki az ottani borbélysebészeknek.) 40. Kéz- és lábkaloda Vöröskő várában. (Vájná K. után.) Ezek a régi sebész-céhlevelek érdekes felvilágosítást adnak arról, hogy a maguk idejében, melyek voltak a sebészi gyakorlat leghasználtabb és legszövevényesebb készítésű gyógyszerei. A székesfehérvári sebészek és borbélyok 1754. évi céhlevelében (E. K., céhlevelek, XVII. 4.) az áll, hogy miután a sebészjelöltet egy tekintélyesebb városi ember és két medicus doctor jelenlétében megexaminálták és jól megfelelt, többek között az Empl. spermatis ranarum és az Ungu. rubrum potabile nevezetű compo- situmokat is el kellett készítenie („megfőznie“.) A barsmegyei borbélysebészek 1700. évi érdekes céhlevelében (E. K„ céhlevelek, XVII. 1.) szintén ott szerepel a spermet(!) ranarum és „egy pintnyire való rendes jő Aegyptiacum,“ de az is benne van (a 19. articulusban), hogy ha a borbélylegény nem hálna otthon, akkor első ízben egy forint büntetést fizet, második esetben 2 frtot, harmadszor 3 frtot s ha még többször is megcse- lekszi. akkor „megcsapattassék“ és „menjen dolgára.“ Ugyané céhlevél 26. articulusa szerint a legénynek, ha meg is neheztel a mesterére, nem szabad („felfúván pofáját“) otthagynia a műhelyt és másik mesterhöz mennie s ha mégis megteszi, nem dolgozhat tovább a városban, álljon odébb. Az Emplastrum spermatis (de spermate) ranarum némely államban (v. ö. Jourdan, II. 383.) még a múlt század elején is hivatalos, szárító és csillapító hatású tapasz volt, mely sperma ranarum, ol. olivarum, cerussa, alumen, terpentin, kámfor és viasz elegyéből készült, tehát lényegében ólomtapasz volt. — Az Unguentum rubrum potabile alkanna (Änchusa
