Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

234 Magyar orvostörténeti adattár tinctoria)-gyökér vörös borral készült macerátumának és vajnak keve­rékéből állott. (Jourdan, u. o. 256.) — Miskoltzy Manualéja (431. old.) azt az utasítást adja, hogy az Empl. de spermate ranarum és az Ungu. aegyptiacum magistrale a hadi sebészek „tábori ládácská“-jában is mindig meglegyen, mert az előbbi a „tsúsz és egyéb dagadások,“ az utóbbi pedig a „megziizott sebek“ kezelésekor tesz jó szolgálatot. — A kassai céh­levélben említett öklelő írt latinul emplastrum punét or ium-n&k is nevezték. 920. 1578. Pediculosis. — A börtönre vetett és megőrült Dávid Ferencet az erdélyi nép hite szerint a tetvek eszik meg fogságá­ban. Trausch, I. 72.) 921. 1578. Szülési és terhességi babonák. — Méliusz mondja az ő Her­báriumában, hogy a bábák „bűvölnek“ a temondádfűvel. (Thlaspi arvense? Narcissus? V. ö. MOE, II. 277.) Ezt a mythikus múltú növényt Ilosvai Péter is megemlíti „Sokféle neveknek magyarázattya“ (Kolozsvár, 1578.) c. énekében, melyből az is kiderül, hogy a régi magyarok nem szívesen vet­ték, sőt röstélték, ha fiú helyett leánygyermekük született: „Ennek sok ideje nincsen, felfölden történék, Az leányos ember esztendeig mind búdosék; Búdosásnak okát mikor tőle kérdeznéjek, Azt feleié, hogy ő szégyenletiben búdosnék. Tartanak sok babonaságot akkoron (t. i. a terhesség idején.) az bábák, Mert sokképen hízelkednek ők is az gazdának; Gyermekeket meg ne ígízhessék, rá gondolnak, Küszöb alá az temondád-füben ott elásnak.“ 922. 1578. Régi magyar ráolvasások. — A MOE II. kötetében (286. old.) megemlékeztem Bornemisza Péter: Ördögi kísírtetekről (Sempte, 1578.) e. munkájáról, melynek 805—809. oldalán nyolc régi ráolvasást találunk (ezek közül hatot többé-kevésbé verses alakúnak lehet mondani). A ráolvasások közül az elsőt az említett helyen részben már közöltem megfelelő magya­rázatokkal; a következő a fejfájás elleni, a 3-ik:„Az kinek az torkába eresz­kedett“, (v. ö. Csap-ereszkedés, MOE, II. 288.); a 4. a meny elés (= ficamo- dás, MOE, II. 304.); az 5. az ökleiét (= pleuritis, MOE, II. 306.); a 6. a giliszta (= taenia?) elleni ráolvasás. Mindezen ráolvasások pontos szöve­gét s a hozzá való nyelvi, rhytmikai s történeti magyarázatokat 1. EMKT, I. kötet (2. kiadás, 1921., Horváth Cyrill), 436—450. oldalán, hol még két hasonló ráolvasás (az igézetről és a hasfájásról) szövege olvasható. A rá­olvasásokban olvasható békaleveleg és disznó szaka (szakája) betegség­névről 1. MOE, II. 286., 289.; a folyó csiízról és folyó epéről u. o. 293. 923. 1578. Orvosi botanika. — Ebben az évben jelent meg Kolozsvárott „Heltai Gáspárné míihellyében“ Horhi Melius Juhász Péter reform, püspök híres munkája, a Herbárium. Az Elöljáró beszédben azt mondja Heltai Gáspárné: „Ezen dologban törte fejét az mi időnkben az bölcz férfiú Melius Peter Döbrötzeni keresz­tyén egyház Pásztora, közönséges betegségekről való orvosságoknak össze- szedegetésében, és Magyar nyelvre való fordításában munkálkodott. Azért az írása és külömb féle bölcz orvosoknak könyvéből egybe szedése és fárad­sága a Jámboré volt. Az kinyomtatásnak munkája és kölcsége enyim. Ezt én tőllem, ilyen szegény özvegy Asszonytól az Magyar nemzet jó néven vegye.“ — A szöveg első lapján pedig olvasható: „Galenosból, Pliniusból és Adamus Lonicerusból szeretettek ki.“ Állítólag egy régebbi, debreceni kiadása is volt, az 1562. évből. (V. ö. Szabó—Hellebrant, I. 76.)

Next

/
Thumbnails
Contents