Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 223 folia argentj . . . Caeterum ut huic malo alijs quoque modis occurramus, consulimus ut in vinum quod bibit semina, citrj contusa cum scobe eboris1 et, cornu ceruj in linteolo ligata imponantur2 atque de isto bibat.“ (OL, Nádasdy-levéltár, 97.) Az iratra azt írták ceruzával, hogy az 1550. körüli időből való; nézetem szerint helyesebb, ha 1570. körüli időre tesszük az eredetét. 866.1570. Közegészség — és bábaügy Kassán. — „Inn den engen gassen, als kirchen gasz, und da der herr Janos Grusker wonit, gyssen die leut herab alles das unsaubere Wasser. Und hyndre den haiszeren aim der Wyndischen gasz ist voller mist und kott. Wenn nun ein regen komptt, und auff thauett, so ist so unsauber das vor gassenn gestanck die mochten vergifft werden, und das kompte wasser ynn die heuszer und keller fleusst und schaden thutt; E. N. W. wollen drauff bedacht seyn, selchem befor zu kommen.“ (Kassa város statútumai, 10. pont.) Corp. Statut., II. (2.) 105. Kassán már a 16. század második felében állandó, fizetéses bábája volt a városnak. 1570-ben említik az iratok Marina nevű bábát. 1557-ben a bába hivatalos esküt tesz s fizetése évi 4 köböl gabona; de meghagyja neki a város, hogy a szülő nőktől nagy díjat ne szedjen. 1578-ban a városnak több bábaasszony is állhatott rendelkezésre, mert április 4-én a tanács meghagyásából 3 bábát és 3 tisztességes öregasszonyt küldenek be a városi börtönben fogva lévő Kádas Lukácsnéhoz: nézzék meg, hogy terhes-e1? Mivel Kádasné terhesnek találtatott, 200 forint biztosíték mellett szabadon bocsátották, ami minden esetre a tanács humánus gondolkodását bizonyítja. 1580. december 9-én megállapítják a bábák díjazását, illetve a szülőnőktől követelhető díjazást 25 dénárban, de kimondják azt is, hogy aki többet akar adni, az teheti. Maga részéről a tanács évente 2 köböl gabonát ad. Fizetésük is emelkedik, mert 1604-ben évente 14 forintra rúg. 1612-ben a város újabb szabályokat (articulusokat) alkot s a 16. pontban kimondja, hogy szükséges, hogy „az városban értelmes öreg asszony- állatok és bábák tartassanak, az kik a gyermekszülő asszony-állatok körül híven és hasznosan forgolódjanak.“ 1644. évben Szaláncz várából ír levelet Forgách Zsigmond Kassa városának, melyben megköszöni, hogy várandós feleségéhez elengedte a város bábáját. A város soha sincsen bába nélkül s a jegyzőkönyvek a nemes város bábáját többször említik, így pl. 1670—72—73-ban. 1686 dec. 5-én több bába fizetést kér a várostól, de ez nem a leghízelgőbb kifejezésekkel utasítja el őket, mert „járván fizetések minden embertől, kinek szolgálnak, a nemes magistratus nem kíván együtt vélek salátát enni, mindazonáltal ha lehetséges, lészen reflexio rájuk is.“ A 17. század végén gyermekalácsusztatási perrel is találkozunk a levéltárban. Igaz ugyan, hogy ezen bűncselekmény állítólag nem nyereségvágyból, hanem asszonyi hiúságból történt. 1689. év július 9-én a városi tanács tanukat hallgat ki arra nézve, hogy Simon Andrásné „az nemes város bábájától kívánt volna olyan gyermeket, az ki más asszony embertől elment s mire kívánta azt?“ A város bábája: Erzsók, azt vallja, hogy Simon Andrásné hivatta őt kenni s kenvén a vádlottat, mondta, hogy nem terhes. Ekkor a vádlott arra kéri őt, hogy hozna neki lopva „egy 1 Scobis v. Scops eboris = elefántcsont-reszelék (rasura). 2 Ez nem más, mint az úgynevezett „zacskós orvosság1“ vagy nodulus, mely alakban a magyar orvosok is gyakran rendeltek.
