Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 209 (léséről.1 Még egy tudós barátra akad Pozsonyban Heindl András gyógyszerész személyében. Vámossy (262.) szerint ebben az időben Pozsonyban két gyógyszertára volt, a „Vörös rák“ és az „Arany griff“. Hogy ezek közül Heindl melyiknek volt tulajdonosa, az eddigi levéltári adatokból meg nem állapítható, mert csak azt tudjuk, hogy Pozsonyban a 16. században gyógyszertártulajdonosok Augustin, Andrae2 és Gradus voltak, Heindl szintén komoly botanikus volt, akit Clusius barátságára méltatott.3 A későbbi Heindel Ferdinánd ügyvéd, akinek hortus botanicusáról oly sok szó esik, fia volt-e ennek a gyógyszerésznek, nem tudjuk, de sejthetjük, hogy a nagy positióra szert tett — hiszen Bél szerint 1594-ben consuli méltóságot viselt — gyógyszerész valamilyen leszármazottja. Az a tulajdonsága, hogy ügyvéd létére szintén a botanikának szenteli szabad idejét, apja vérének örökségére vall.4 Ha szabad a történelemben adatok hiányában következtetni, akkor lígy tűnik fel, mintha apjának botanikus kertjét fejlesztette volna tovább és katalogizálta, mit Ernyeynek sikerült Bél iratai között felkutatni és ismertetni. Purkircher és Clusius barátságának sok írott nyoma maradt reánk. Clusius 1576-ban barátjának, a nürnbergi Camerarius Joachimnak írott levelében mint jó barátjáról emlékezik meg és híreket ad tovább, amelyeket neki Purkircher írt Magyarországból.5 Nevéről egyik müvében több babfajtát nevez el, amelyet Purkirchertől kapott, (Phaseolus maior varius sive Purkircherianus, Phaseolus I. sive Purkircherianus). Figyelemmel olvasva Clusius ezen sorait, kitűnik, hogy tudósunk már wittembergai tanulóévei után, főleg Páduában foglalkozott a botanikával, de megfordult 1 Purkircher növényhonosító kísérleteire feltétlen nagy hatással volt Clusius- szal való barátsága, mert az ő környezetében mindenki kedvet kapott a növényhonosításra. A tudósok érdeklődni kezdenek saját környezetük növényei iránt, még a törekvő, hatalmas főúr, Batthyány Boldizsár is tudományos alapon űzte a botanikát. (Ernyoy megjegyzése.)- Ez az Andrae nem más, mint Heindl András; bizonyítja az Annales Poso- nienses 1583. évi következő bejegyzése: „Verkauft der Rath den Appotheker Andrae Heindl den Mayerhof in der Gais und Schlüttergassen.“ Vámossy i. m. 283. 1. Más adat szerint (Magyary-Kossa közlése) 1600-ban Haindel (!) gyógyszerészt meghívta a pozsonyi tanács, hogy patikát nyisson a városban, de utóbb nem voltak vele megelégedve, mert nem tartott jó gyógyszereket. 3 Istvánffi: Clusius codex. Budapest, 1900. 173. Clusius: Rariorum aliquot plantarum per Pannoniam ... historia. Antwerpen, 1583., 100—2. 1. többek közt azt írja róla, hogy „audio circa eandem urbem (Pozsony) et in Castaneis arboribus et coryli rosarumque fruticibus viscum nasci, referente ornatiss. viro Andrea Hemal (!) eius urbis pharmacopaeo.“ Ez az Andrea Hemal Istvánffi szerint is „Heindl“, akiről Bél M.: Notitia nova, I. k. 664. ezt jegyzi fel: „Andreas Heindl consul 1594. — 1596.“ 4 Bővebb adatok találhatók Ernyey: Term. Tud. Közi. Pótf., 1912., 115—129. 1., Botanikai Közlemények XV. 1916. 75—81. 1., ahol kertjének Elenchusát ismerteti. Grossinger: Historia N. Regni Hung., 1797., V. k. 25. 1. „Apud nos Posonii Férd. Hein- delius horto botanico sedulam impendit operam, cuius Elenchus in lucem prodivit anno 1651.“ Winterl: Monatl. Früchte einer Gelerthen Gesellschaft in Hungarn. Pest, 1784. 3. 1. „Ich verwahre also einen Schatz von dem Jahre 1651., ein gedrucktes Verzeichniss eines botanischen Gartens etc.“ Haberle: Succincta rei herbariae Hung, historia, Buda, 1830., 14. 1. „Quidam Férd. Heindelius sustinuit Posonii hortum botanicum privatum cuius catalogum publicavit (1651.), imitatores autem illo tempore non habuit.“ 5 Kánitz Ágost: A tudomány, de különösen a növénytannak magyar nyelven való míveléséről. Kolozsvár, 1887. közli ezt a levelet. 29—30. 1. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 14
