Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
208 Magyar orvostörténeti adattár és keresettebbek voltak. Bél Mátyás így ír ezen kor növénykertjeiről: „Az orvosi kertben csupán olyan növények vannak, amelyek az egészség helyre- állítására alkalmasak. Igaz ugyan, hogy az ilyen füvek erdőn-mezőn bőven teremnek, mindamellett kényelmesebb otthon tartani azokat, amelyekre szükségünk van, mint annakidején keresgélni. Külföldön már fejedelmek, királyok állítottak fel ilyen kerteket..., nálunk, sajnos, még nincs ilyen közköltségen fentartott kert, mindamellett nálunk sem hiányzott az érdeklődés, mert mindig akadtak olyan kiváló férfiak, akik külső segítség nélkül, saját erejükből létesítettek ilyen kerteket a tudomány hasznára.“1 Hogy ilyen botanikus kertek elszórva itt-ott voltak az országban, bizonyítja Pétsi Lukács: Keresztény szüzeknek tisztességes koszoroia e. füveskönyvének élőbeszéde is, amelyben ezt írja: „Költ Nagy-Szombatba magam melett való virágos füues kertben.“ Maga Clusius a Rariorum aliquot stirpium ... historia (1576.) c. müvében a magyarországi korai növényházakról így emlékezik meg: „Auran- tium malum, quod Limas del Empe- rador nominatur ab Imper. Carolo V. in Hispaniam ex Hungária adlatum esse fertur.“ J. Sachse, az Academia Naturae Curiosorum Ephemeri- desének szerkesztője is megemlékezik ilyen hazai törekvésekről az 1670. évf. felszólításában, de nevek nélkül. Sajnos, ezekről a tudósokról és munkáikról keveset tudunk, elrejtve hevernek a levéltárakban, esetleg külföldi könyvtárakban; nagyrészük meg elkallódott. Clusius az első európai botanikus, aki bejárja Német-, Francia-, Spanyol-, Magyarország, Portugália, Ausztria hegyeit (alpinista) és alapját veti a tudományos botanikának. Neki köszönhetjük, hogy mi magyarok vagyunk a spanyolok után a második nemzet, amely már a 16. században önálló flórával rendelkezett. Clusius a legválságosabb időkben kerül barátaival, Dodonaeus és Lobelius-sal I. Miksa bécsi akadémiájába, hivatalosan, mint udvari orvosok szerepelnek és a botanika az, ami őket összefűzi. Clusius bécsi tartózkodása alatt gyakran átrándult a növényekben dúsgazdag magyar területre, Dévény, Stomfa, Pozsony, Szentgyörgy, Nagyszombat kedvenc tartózkodási helyei és mindenütt jó barátokra akad a botanikakedvelő magyar főurakban, orvosokban, gyógyszerészekben. Purkircher régi ösmerőse, így mi sem természetesebb, minthogy a régi baráti viszony felújul, különösen mikor meggyőződik Purkircher komoly botanikai mükö1 Nemzeti Múzeum kézirattára. M. S. S. lat. Nro. 276. és 570. Ismerteti Ernyey: Természettudományi mozgalmak a 17—18. században. Term. Tud. Közi. Pótf. 1912. 117—8. 1. 37. C. Clusius Atrebas (arrasi), francia nevén Charles de l’Escluse (1526—1609.), leydeni tanár. (A kép alatti versben magyar vonatkozások.)
