Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 207 azon esetben maradni nálatok gyógyszerészül, ha mindnyájatok közakarata választ meg. Ez esetben késznek nyilatkozom innen tőletek el nem távozni, inkább veletek maradni, annál inkább, mert most minden más köteléktől menten járom az országot, telepedési helyet keresve. Újból ajámom hódolatteljes kész szolgálataimat s alázattal könyörgök válaszukért, amelyet minthogy itt már nem várhatok be, Patackra(!) vagy Kassára, vagy másfelé, hol tartózkodásomat tudni fogják, méltóztassanak intézni. Egyben könyörgök szíves utasításért, merre és hogyan utazhatom oda csekélyebb költséggel. Éljetek boldogul! Isten a legjobb és legnagyobb orvos intézze és óvja bölcsességtek minden útjait és cselekedeteit, mind- örökkön, ámen! Kelt Lőcsén, 1563. ápril 25. Bölcsességtek szolgálatkész híve Sophus Frigyes, pharmakopola. Ezen érdekes irat közlője és fordítója, Ernyey József, megjegyzi, hogy annak előzményeiről az etájban elpusztult városi levéltár, bővebb felvilágosítást nem adhat. Hogyan fogadta a tanácsos a formális pályázatot, megkapta-e a városi gyógyszertárt, nem tudjuk; a csonka protocollumban, 1550— 1581 közt erre nézve határozat nincs, de mégis fennmaradt a nyoma Fride- ricus Sophus gyógyszerészi működésének, még pedig a periratokban. Ezekből megtudjuk, hogy weimari illetőségű, gyógyszerész volt ugyanott, már mint meglett ember került Magyarországba s itt hosszú vándorlás után Lőcsén megtelepedve, nőül vette az 1560-ban elhúnyt Laurentius Litandrus városi orvos lányát, Annát, 1569-ben. Neje hozományát anyósa életében nem vette át, de ennek halála után, mikor a többi rokon Sophus mellőzésével maguk közt felosztja az egész birtokot, előbb egyezkedésre szólítja fel őket, később pedig port is indít ellenük. Az erre vonatkozó periratok Lőcse város levéltárában (XII. 12., 13. és VIII. 319.) találhatók. 822. 1563. a) Ellebodius (Nicasius Casletanus) belga származású pozsonyi orvos és kanonok életéhez adatok: Veress, Fontes, I. 312. (az indexben); továbbá Fraknói: Melanchthons Beziehungen zu Ungarn c. értekezésében, 4—5. Legkimerítőbben szól róla Szinnyei. (Páduában Veran- csics Faustusnak magyarázta Aristoteles műveit, stb.) Lindenius (833.) nem Nicasiusnak, hanem Nicolaus-nak nevezi. Lásd még róla, Purkircher- rel kapcsolatban, Bálint Nagy István értekezését: Orvosi Hetilap 1930. 553. — b) Franciscus de Strigonio esztergomi (olasz*?) orvost, Oláh Miklós érsek kedvelt emberét, említi W., IV. 7. 823. 1563 (dec. 21.). Purkircher György (később pozsonyi orvos, jeles költő és botanikus) orvosi oklevelet szerez Páduában. (Veress, Fontes, I. 68. E munkában nehány más reá vonatkozó adat is található.) — Purkir- cherről mint orvosról és botanikusról legkimerítőbben értekezik Bálint Nagy István (Orvosi Hetilap, 1930. 582.), ki többek közt ezeket írja: Purkircher az ő növénytani ismereteit 1556-ban Vittembergában Méliusz Juhász Péterrel együtt szerezte, majd annak továbbmélyítésére Páduába és Párisba ment, ahol kora legnagyobb botanikusával, Clusiussal találkozik. Külföldön szerzett növénytani tudományát Purkircher Pozsonyban továbbfejleszti. Afféle orvosi kertet, hortus medicinalis botanicus-t rendez be lakásának kertjében. Bizonysága ennek az a kamarai fogalmazvány,1 amely szerint P.-nek egyik érdeme az is, hogy a hegyekben található új, ösmeretlen növényfajokat felkutatja, összegyűjti és tanulmányozza. Tulajdonképpen ezek a növénykertek gyógynövények házi termelésére szolgáltak, különösen azon specieseknek, amelyek a praxisban nélkülözhetetlenek 1 Országos Levéltár. Expeditiones Oamerales. 1567. júl. 7.
