Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
198 Magyar orvostörténeti adattár 789.1559. Bőrbajok.—Mikor a kis (négyéves) Nádasdy Ferenc valami bőrbajban („scabies“-ben) megbetegszik, Batthyány Ferenc felesége azt ajánlja, hogy semmiféle gyógyszert se használjanak, mert a domina Potenciana (Aintzingerné Dersffy Potentia) két fia is azért halt meg, mert a „scabies“- üket gyógyszerekkel kezelték. „Huiusmodi enim scabies ex humoribus, ex superfluitatibus solent esse, et conducunt potius ad sanitatem, quam ad aegritudinem.“ (Orsz. levéltár: N ádasdy-levelek közt.) A scabies szó azonban sokféle bőrbajt jelentett hajdanában, (v. ö. MOE, I. 140., 175. és II. 187.), így például nemcsak syphilist, hanem mindenféle általános hevenyés fertőzést, mely egyszersmind bőrbeli változásokkal járt. Egy lübecki orvos kéziratában (1410. körül) az van a scabies szó mellé írva, hogy „id est omnis infectio cutis“, egy Sudhoff által említett 12. századbeli kézirat pedig a csillag járástól függő fertőző betegségek közt említi. („Si in aquario pluviae ___et ventus venerit, portabit tussim filiis hominum et scabiem.“) 7 90. 1559. Leprosorium. — Nagy Salathiel és felesége a kolozsvári (a szt. Lélek és Jób pátriárka emlékezetére alapított) xenodochium és leprosorium számára különböző alapítványokat tesz. {Jakab, IV. (Oklevéltár.) 391.) Hogy a kolozsvári leprásház hol feküdt, arra nézve lásd u. o. I. 597. és köv., továbbá a városnak Hufnageltől való 1617. évi rajzán (u. o. IV. tizedik tábla) és Lenghel, 9. 150. A szt. Erzsébetről nevezett kolozsvári kórház és szegényház érdekes újabbkori pecsétjének rajzát (szt. Erzsébet két előtte térdeplő alaknak eleséget vagy gyógyszert nyújt) 1. Jakab, V. (a XI. táblán fent, jobbra). 791. 1559. Köztisztasági intézkedések Besztercebányán a szemétkihordás, uccák tisztántartása dolgában: lásd Jurkovich értekezésében. 792. 1559. A húsellátásra és mészárosokra vonatkozó szabályzat. Húslátók. Dögvésztől való óvakodás. (Nagyszombat városának statútuma.) Corp. Statut., IV. (2.) 117. 793. 1560 körül. Anhard(t) Illés, Selmecbányái orvos. — Joh. Fischart írja az ő „Podagrammisch Trostbüchlein“-jában (1577.; v. ö. Holländer, 93.): „Vor siebzehn Jaren hat der hochgelehrt Herr Elias Anhart von Gräz, Physicus auf der Schemniz inn Hungarischen Bergstätten, ain general Consilium ... Podagricum inn truck gefertiget.“ — Lindenius Renovatus (258. old.) szerint Elias Anhardus 1585-ben adott ki Ingolstadtban egy „Consilium Podagricum“ c. munkát. Az Acta Vindob., III. 288. stb. szerint csakugyan gráci születésű orvos, ki a bécsi egyetem orvosi karán végezte tanulmányait s ugyanott avatták doktorrá 1557. márc. 23-án; 1562-ben a bécsi kar dékánja (u. o. IV. 33.), a következő évben már özvegyéről és örököseiről beszélnek (u. o. 43., 46.). 794. 1560. és köv. Élelmiszerek ellenőrzése Selmecbányán. — E felvidéki városunkban vásárbíróság ügyelt a piacon történt üzletkötések módjára, egyúttal a város büntető és felügyeleti jogát, valamint financiális érdekeit képviselve. A hivatal két (rendes fizetésű) felügyelőből és négy segédből állott; utóbbiak a piacra hozott portéka minőségét ellenőrizték s a selejtes vagy egészségtelen árúkat egyszerűen elkobozták. Ugyancsak felügyel a város a bor minőségére: négy kóstoló hetenkint háromszor sorrajárja a borméréseket s a magánosok pincéit, kóstolás útján állapítva meg a bor tisztaságát, hamisítatlan minőségét. A méz igen fontos árucikk volt, mert cukor hiányában avval édesítették eledeleiket. Annak semmi nyoma, hogy helyben méhészet folyt volna; az ellenkező eset azért is valószínű, mert különben az idegenből való behozatal módját nem szabályozták volna ily
