Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 195 avagy egynémely azt mondja, hogy „uram, engem fenyőmag olajjal [= oleum juniperi] kenj meg!“ — megesik énnekem, ha én egy forint árát veszek, megkenem véle, huszonöt pénzt sem ad és így arczapirulással kell házától eljönnünk.“ Egy másik 17. századbeli kézirat (Ernyey József birtokában) azt ajánlja, hogy „szerecsendió-virág olajjal [= oleum macidis] minden nap kétszer kenj a gyomrod; fölöttébb jó a gyomornak.“ Tököly Imre, mikor a sok boritaltól csömört kapott, szintén macisolajjal kenette a basát, ha meg „nehezen fordította a nyakát“, akkor mandolaolajjal kenette azt. (Monum, II. 15. kötet, 381., 394.). Az 1693. évi debreceni boszor- kánypörben kétszer is olvassuk, hogy a boszorkánysággal gyanúsított asz- szonyszemélyek hagymázt mértek és csömört kentek. (A betegségmérés ősrégi babonájáról, mely már a görögöknél, germánoknál stb. is megvolt, I. Hovorka könyvében „Messen“ címszó alatt, továbbá u. o. II. 875. és Stemp- linger, 85. s ugyanőtőle: „Die Transplantation in der antiken Medizin“: Arch., XII., 1920., 44.) Néha a kenés ecettel történt melybe foghagymát, borsot vagy léstyán gyökeret (rád. levistici) áztattak, máskor megolvasztott vajjal, libazsírral, sőt néha egyszerűen a kenőművész nyálával; belsőleg borsos pálinkát, fenyőeszenciát (essentia abietis) adtak a csömörös betegnek, kinek egyúttal koplalnia kellett, kiadós testmozgással, lovaglással, gyaloglással stb. kapcsolatban (Milleter, 10.). — Hogy mi is volt az a morbus tsömör, arról a következőket mondja Csaplovics (I. 234.): „Csömör ist die zweite Krankheit, die in Ungern endemisch (d. b. Ungern eigen) seyn soll. Fuker sagt richtig, dass dieser mehr eine nur sogenannte Krankheit sey: dass weder er selbst, noch sonst Jemand etwas Bestimmtes und Eigentbümliches davon wisse, sondern dass die Ungern fast alle Krankheiten von dem Csömör ableiten, und dass diese bloss der Ekel sey, den man nach einer Ausschweifung in Speisen, oder nach jeder Schwelgerei empfinde. Die Knoten, welche man an der Handwurzel dabei sich einbildet, sind Phantasie, denn bei einem jeden Fieberfroste ziehen sich die muskulösen Theile mehr zusammen, wo der Kurzsichtige sich gar leicht täuschen und Knoten empfinden kann. Die Kur wird durch das Einreiben •einer Salbe aus Knoblauch und Fett verrichtet, auch durch Knoblauch allein. Andre nehmen Essig dazu. Man schmiert damit sowohl die Wurzel der Hand, als auch den ganzen Bückgrath, und der Nachdruck, mit welchem diesz geschiet, ist nie ohne Schmerzen. Sodann muss sich der Kranke mit beiden Händen auf die Schultern eines tüchtigen Kerls hängen, und sich fast die Eingeweide herauschütteln lassen. Einige legen sich wohl gar auf den Bauch nieder, und lassen sich in dieser Absicht treten. Andre lassen sich ebenfalls durch einen starken Kerl unter den Achseln umfassen, von der Erde aufheben, und abwärts ein paarmal stark erschüttern. Bei dieser Operation soll sich ein Knacken der Knochen, als ein besonderes Phänomen hören lassen, und der Kranke — wird gesund!“ 780. 1558. Fülbaj elleni gyógyszer. — Sárkány Antal (T. T., 1911., 96.) ajánlja Nádasdy Tamásnak, hogy a keserű mandolák olaját préselje ki, mártson belé gyapotot és tegye a fülébe: „ha még nem fakadt, megfakasztja, ha megfakadt pedig, elszárasztja; ha pedig az file környéke veres, hát kenjék meg róza-olajjal, de az filébe ne bocsássanak benne“ (belőle). 781. 1558. Catananc(h)e amatoria. Philtrumok. —- Méliusz Juhász Péter korholja az ide-oda vándorló tót kuruzslókat, kik catananche amatoriát árulnak s „a házasokat akarják véle szerettetni“. — Ezen Catanancheról, (helyesebben catanance = Chondrilla iuncea) lásd MOE, II. 251 (Czim- nyelvű-fű alatt) Csapó József megjegyzését, továbbá Csippék: A M. Nemz. Múzeum népr. oszt. Értesítője, VIII. 250. és Gyógysz. Hetilap, 1907. (nov.), hol a tót olejkárokról van szó, kik effélékkel is kuruzsoltak. A szerelmi italok, aqude amatoriae s. amatrices, poculum desiderii, p. amatorium, philtrum (a görög phileo-ból = szeretkezni) és „jerutánnam“, ahogy a magyar nép mondja, — már a görögöknél és rómaiaknál is használatosak voltak, bár készítőiket s árúsítóikat Lykurgos és Solon törvényei, Alexander Severus, Justinianus (Lex Cornelia) s újabban (a 13. században) II. Frigyes törvényei szigorúan sújtották. A hanyatlás korában az athéni 13*
