Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
196 Magyar orvostörténeti adattár keramikon (a fazekasok városrésze), hemzsegett frigiai és tesszáliai javas- asszonyoktól, kik szerelmi italokat készítettek és mesés áron adtak el. Rómában a társadalom legalsó söpredékéből kerültek ki a hasonló foglalkozású medicák — és a sagák, — förtelmes vénasszonyok, javasasszonyoknak Medeán és Kirkén kívül első mintaképei. Horatius írja (Epod. V. „Maius parabo, maius infundam tibi fastidienti poculum“ stb.), hogy eg-y nő, kinek első ilynemű kísérlete nem sikerült, következőleg kiált fel: „Erősebb italt fogok neked készíteni, neked, ki megvetsz engem. Inkább sülyed- jen tenger vize alá az égboltozat... semhogy elégj az irántam való szerelemben“ stb. Ugyancsak Horác örökítette meg e nőknek két hírhedt alakját: Canidiát és Gratidiát; leírja, hogy egy holdvilágos éjszakán találkozott velük az esquiliákon, amint fekete ruhában, mezítláb, kibontott hajjal és vérfagyasztó kiáltozások közt kaparták fel a temető földjét, füveket, meg halottak haját és csontjait szedve össze, melyeket azután démutkával, izsóppal, méntával összefőzvén, ez ízletes kotyvalékot szerelmi italként kincsekért adták el. Ilyen volt továbbá a hippomane és a halicacabum nevű mérges ital is, melyet a zsidócseresznyéből (Physalis alkekengi) és a fekete csucsorból (Solanum nigrum) készítettek. Nem csoda, ha számos esetben szerelem boldogsága helyett halál volt a része annak, ki ezeket bevette. Azt mondják, hogy Caligulának minden őrült tette attól az időtől kezdődik, mikor utolsó felesége, Caesonia, hogy egészen a maga részére nyerje meg a férje szívét, ily szerelmi italokkal kezdte traktálni. Lucretius költő egy ilyen szerelmi italnak ivása után őrjöngésbe esett és meghalt; Lucullus is ezért pusztult el, mert szabadosa, Kallisthenes, efféle itallal szolgált neki, hogy mindenkor a maga számára kösse le az ura becsülését. Állítólag VI. Károly francia király egy philtrum elfogyasztása után megőrült, (Franklin: Les médecins, 59.). A magyar történelemben is akadnak ilyenféle (bizonytalan) nyomok. Szerelmi italokat ma is használ ugyan a nép, de ezek legtöbbször nem oly veszedelmesek, mint a régiek. A régi szerelmi italokban rendesen bódító mérges növények voltak: beléndeknek és gönyének (bryonia) gyökere, borsika és különösen a hírhedt mandragoragyökér, melynek erotikus izgató hatásában évezredeken át bíztak az emberek. Már az ótestamentumban Lea felhasználja, hogy Jákob kihűlő érzelmeit ismét megnyerje. A középkorban a németeknél rendkívüli használatban volt; házalók jártak vele házról-házra és nagy pénzen árulták alraunwurz néven. Aki e gyökér birtokában volt, az minden megkívánt lénynek szívét megnyerhette a maga számára. Hogy a gyökér árát növeljék, azt a hitet terjesztették a nép között, hogy az csak ártatlanul elítélt emberek akasztófája alatt nő és életveszedelemmel jár kiásni, mert ásás közben olyan rettenetesen fájdalmas hangot hallat, hogy az, aki meghallja, szörnyet hal; azért is szükséges, hogy az ember a fülét viasszal gondosan betömje vagy legalább is trombitáljon, hogy azt a kiáltást ne hallja és fekete kutyát is vigyen magával az éjféli expedícióra. A philtrumok nagy irodalmából csak a következő forrásokra utalok itten: R. Paasch: Liebeszauber und Liebestränke (Arch. f. Frauenkunde, XII., 1926., 90—101.); A. Abels: Gifthaltige Zauber-Mixturen als Aphrodi- siaca (Arch. f. Kriminologie, Leipzig, 1916., 226—288; arzént és zöld gyíkot tartalmazó philtrumok; a gyík, köztük a Scincus vagy Stincus marinus, v. ö. MOE, I. 360., gyakori alkotórész, mert a farka újra nő és öreg bőrét levetvén, újat kap helyette; kéksavat és strychnint tartalmazó szerelmi italokról stb.); Lewin: 16. és köv. old.; L. Toussaint: 107—114. (franciaországi adatok, a pomanról = placentakivonatot tartalmazó titkos szerről stb.). Magyarországi adat található Rayger munkájában (p. 30—32.), ki Spind- ler Pál pozsonyi orvos egy esete kapcsán (melancholiás tünetek állítólag szerelmi ital bevétele következtében) hosszasabban értekezik a philtrumok- ról, továbbá Molnárnál (2. kötet, 63. „A szerelem-pohárról“). 782. 1558. Orvoshiány. — Nádasdy Tam’ás nádor valami kisebb baja gyógyítására Bécsbe hívja volt udvari orvosát, Kőrös Gáspár doktort (Pozsonyból?); de ez azt feleli, hogy csak betegeinek könnyei árán (aegrotorum meorum lachrymis) mehetne, négyen különösen súlyos betegek: a keresztény szeretettel nem tudná összeegyeztetni, hogy nagy bajukban —
