Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
192 Magyar orvostörténeti adattár borbélyát; gyakorta pedig sőt többire úgy történik, hogy az borbélynak fáradsága, expensái és mocskolódása nemcsak felényire, hanem egészen is odavész és így mindenféle munkáinkért többire discretioképpen contentál- tatunk.“ A boncolás díjazására is találunk adatot a múlt századból. Nevezetesen: 1738-ban Francs Máté a Schwarzenbach-örökösöktől anyjok holttestének boncolásáért („pro anatomizatione“) nyolc rénes forintot követel; de a városi tanács, mivel ez az ő rendeletére történt, ez összeget az örökösök adójából leírja. (Abaúj-Torna vármegye és Kassa monogr., 1896., 219.) 772. 1557. Az „asszonyom tánca“ nevű betegségről (= orbánc) lásd; MOE, II. 284. 773. 1557. Pestis. (Dunántúl.) — Nádasdy Tamás írja Pozsonyból (1557. június 14.) a feleségének: „Se te, se Ferkó, se házad népe az házból soha csak egy lépést is kü ne merjetek mennyi, se az kerbe, se az szőlőbe, se Kapuba, se Söjtörre, se Csapodra, se az lózsi szőlő, se az keresztúri tó látnyi és se házas leányid, se az szomszéd asszonyok hozzád ne merjenek mennyi,, hanem ha az szigeti asszonyokba, hol egy asztalra egyszer, hol másszor és még egy asztalra, mind addig, míg előkerülnő vendéglenél, ezekbe egyebet fetek (fejetek), jószágtok vesztésébe egyebet ne merjetek míelni és tegyétek le zsáktokat és üljetek le rajta: kel az sem volna gonosz, ha száz forintot elosztogatnál az szegénység között,1 de ezt oly nyomorultaknak kellene adnyi, kik szűkölködnének..., mert külömbenn egy fillyért nem érne. Isten tanétson, segétsen és tartson meg.“ (Károlyi—Szalay: Nádasdy T. nádor családi levelezése, 17.) 774. 1558. Pestis. — a) (Dunántúl) Nádasdy Tamásné írja (1558. ápr. 21.) Maylád Istvánné, Nádasdy Annának Sárvárról, hogy szívesen látja őtet, de minthogy Mayládné pestises vidékről jön, azt tanácsolja neki, hogy „mikor ide jösz, mingyárást ide fel ne jüjj, hanem két vagy három nap az itt való városba tartlak, hogy az dögös rossz ég el menjen rólad“. (Orsz. Levéltár: Nádasdy lvltr.) — b) (Pozsonyban.) „Pestis aestate in Moravia, octobri et novembri Viennae et Posonii.“ (Linzb., I. 180., Kovachich után.) 775. 1558. Pestis. Jus primae noctis. — A MOE, 1.190. és köv. old. bővebben értekeztem arról, hogy milyen szigorú törvényeink voltak a nemi morál megóvása dolgában, mily kegyetlenül büntették a paráználkodást, a nemi eltévelyedéseket, prostitúciót stb. Ily szigorú közfelfogás láttára, képtelenség még elgondolni is, hogy a földesuraknak egyetemesen jogot adtak volna arra, hogy a szegény nép leányait esküvőjük napján megfertőzhessék. A jus primae noctis annyit jelentett, hogy az a ház vagy birtok, ahol az ríj pár a nászéjszakát töltötte, az övék lett. Mikor Palocsay György 1558-ban Bocskay György Krisztina nevű lányát nőül akarta venni, nagy döghalál és éhség pusztított az országban. Tehát nem ment el személyesen arájáért, hanem Kapy György és Kellemessy Mihály barátait küldte érte, kik a nevében meg is kötötték a leányzóval a házasságot. Az ara nagybátyja, a nagy szabadsághős és hajdúkirály, azonban csak úgy egyezett bele a, házasságba, ha a Kaplonyban megkötött házasság címén sohasem fogja ezt a birtokot Palocsay magáénak tekinteni. Erről Bocskayt írásban is meg kellett nyugtatnia és csak aztán vihették el Palocsay feleségét. Ha a jobbágy-leány valamely földesúri házban töltötte a nászéjszakáját, akkor az a ház az övé lett, ha pedig a földesúr nem akarta neki adni, akkor az esküvő után nyomban kiűzte belőle, hogy ne legyen hozzá joga. Hogy imádkozzanak érettük.
