Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 191 köré (intensus capitis dolor mitigatus est circa caput violis appositis). A levelet Szmollény (A középkori Szeged műveltsége, 1910., 159.) egészben közli, de természetesen sok olvasási és sajtóhibával; többek közt megütközik a magyaros hangzású „suba (urinae)“-n, mely szó felett az eredeti levélben rövidítési jel van és substantia-nak olvasandó. 769. 1557. Sebészek. — Murány várában a „borbély“ havi fizetése 6 rhé- nes forint. Majdnem minden várbeli alkalmazott több fizetést kapott (az egyik kerülő 8 frtot, a dobos 12 frtot, az ágyúmester 12 és fél frtot, a kocsigyártók és kovácsok 14 frtot, a kerékgyártók 8 frtot stb.). Hadtörténelmi Közlemények, VII. 233. 770. 1557. Tábori sebészek és orvosok rangja a hadseregben. — A 16. századi magyar hadinépnél az volt a szokás, hogy mindenkinek, aki a hadaknál szolgálatot teljesített, tiszti rangot és fizetést adtak, gyakran találkozunk olyan vajdákkal, (vagyis gyalogszázadosokkal, gyalogkapitányokkal), kiknek nem a katonáskodás volt a foglalkozásuk, péld. sebészekkel, orvosokkal. Zay Ferenc idejében (1557-ig) Borbély Miklós komáromi sebésznek naszádos-vajdai rangja volt. Tatai Kovács György (v. ö. MOE), a 17. század végén (1688.) pápai fővajda (waiwoda primarius) volt. (Takáts S.: A magyar gyalogság megalakulása, 1908., 45., hol Tatai Kovácsról többek közt azt is olvassuk, hogy kompániájával jelen volt Székesfehérvár megadásánál és hogy 10 év, tehát 1678. óta igen sok katonát meggyógyított.) A magyar orvosok és sebészek állandóan tiszti rangot viseltek, ellenben péld. a tábori papoknak már nem járt ez a tisztség; nekik csak közhuszári fizetésük volt (havi 4 frt). 771. 1557. és köv. Kassai borbélyok és sebészek. — Kassán a borbélyok és sebészek már a 16. században oly számosán voltak, hogy külön céhet alakítottak, egy 1557-iki összeírás szerint bástya is van gondozásukra és őrizetükre bízva, később 1580-ban a sebészek céhét említik az iratok. Szabályzatukat nem ismerjük,1 de bizonyos kiváltságos jogokat szintén teremtettek maguknak, melyeket féltékenyen őriztek. Így 1587-ben a borbélycéh panasszal fordult a városi tanácshoz András „Feldscherer“, tehát katonai sebész ellen, amiért műhelye fölé három réztálat és a király címerét merte kiakasztani, bár nem volt a céh tagja. 1636-ban Schott János kassai fürdős és sebész nevét találjuk följegyezve. A borbély-céh szigorúan őrködött jogainak és szabályainak tiszteletben tartásán. 1704-ben megint találkozunk egy panaszával. Pörbe fogta ugyanis Günther József fürdőst amiatt, hogy a fürdőházon kívül is nemcsak hajat nyírt, de sebeket orvosolt és köpölyözött is. A céh megintette ugyan, de ő azzal nem sokat törődött, mert mindjárt másnap Mész Sámuel aranyműves szolgájának homloksebét gyógyította. A sebészek díjazására nézve 1727-ből maradtak adataink: egy érvágástól járt 12 dénár, egy köpölytől 3 dénár, egy fogvonástól 6 dénár. „Fő és szakái beretválástól semmi bizonyos taxa nem jár, hanem azhollyan a beretválkozó személy és annak tehetsége, tehát olyan discretiot ad; sokszor pedig ingyen is elég beretválkozik. A mi pedig a patienseket és sebgyógyítást illeti, tehát hasonlóképen az borbély apotheca- beli szerszámokat, fáratságát és másféle expensáit egybevetvén és az sebnek minemü voltát tekintvén alkuszik az meggyógyulandóval, az pátiens viszont a minemű személy és tehetsége hozza magával, úgy contentálja 1 Az eredeti közleménynek ez az állítása téves. A szabályzatot ismerjük; 1. a kassai és tokaji sebészek céhleveléről szóló 1577. évi adatot. (M. K. Gy.)
