Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
186 Magyar orvostörténeti adattár prorsus Thessalonicam,1 empyricam, irrationalem et a principum medicine virorum Hippo (cratis) et Gale(n)j doctrina longe alienissiman indicaremus“, különösen elítélve Properciusnál azt, hogy a nádornének kénes hévvizek és „francus-fa“ (lignum, gallicanum) használatát ajánlotta, mely utóbbi inkább a borzasztó vérbaj (terribilia mala syphillidos) gyógyítására való. Kérik végül a nádort, hogyha máskor ilyen szélhámos kuruzslók, lódoktorok (eiusmodi mulomedici empirici) akadnak az útjába, ne adjon hitelt nekik, hanem kerülje őket mint a pestist. Aláírva: Petrus Canicer(T) doctor, Josephus Salandus medicus regius, Franciscus Emericus o(ppavia- nus) ordinarius pratticae(!), Mathjas Cornax doctor, Martinus Stopius doctor és Ludouicus Kynig doctor (0. L., Nádasdy-levéltár, 95.). Az aláírók személyéről lásd az Acta Vindob., III. kötetét és a MOE, II. és III. kötetének névmutatóját. 748. 1555. Gyógyszerbehozatal Olaszországból. — Gáspár doktor írja Nádasdy Tamásnak: „Verbis enim hoc (t. i. a scirrhus uteri gyógyítása) non fit, sed potionibus diversis, cataplasmatis)!), unguentis, cerotis, linimentis, lotionibus herbarum, interea et Italia oportuna (!) mittet auxilia“ (0. L. Nádasdy-levéltár.). Űgylátszik, hogy a levantei gyógyszereket és drogokat az egész középkoron át Olaszországból kaptuk (főleg Velence közvetítésével) s csak a Habsburgok uralmának megszilárdulásától fogva lett Bécs a gyógyszerbehozatalnak is — mint annyi másnak — fő-empo- riuma. De még 1711-ben is panaszolják a pozsonyi gyógyszerészek, hogy a vásárok alkalmával ott megjelenő s gyógyszerekkel házaló olaszok sok kárt okoznak nekik. Kérik a városi tanácsot, hogy tiltsa meg ezt; a tanács azonban megengedi, hogy a vásár három első napján bódéikban gyógyszereket árusíthassanak (Vám., 283.). A „fűszerszámos olaszokéról még jóval később is olvashatunk egyetmást; így pl. Láezai Szabó Józsefnek Kazinczy ellen intézett gúnyiratában (1810 1), mely részletesen és hosszan elmondja, hogy ezek az olaszok mi mindent (gyömbért, borsot, medve cukrot, kávét, fügét, cukrot, mandulát stb.) árulgattak a magyarországi vásárokon. 749. 1555. Orvos mint gyógyszerész. — Más helyen is említettem már, hogy orvosaink még a 16—17. században is gyakran maguk készítették el a betegnek szánt összetett gyógyszereket (a compositumokat), mert nem volt a közelben gyógyszerész és gyógyszertár. — Kőrös Gáspár dr. írja egy alkalommal Nádasdy Tamásnak (1555 május 21.): „En mitto decoctum fumiterrae cum pauxillo reubarbari et seminum anisorum, immiscui et parum mellis despumati, tum propter dulcorem et suavitatem decocti fumiterrae alioqui amarissimae, tum propter rheubarbari vires, quae longe sunt cum meile despumato potentiores. Exerit enim rheubarbarum et fumusterrae suas vires admixto meile optime ad ignem purificato“ (O. L.). 750. 1555. Forgách Ferenc, a történetíró (később nagyváradi püspök), Duditb András és Sámboky barátja, Páduában orvosi szigorlatot tesz (Veress, Fontes, I. 54.; v. ö. TV'., IV. 348.). 751. 1555. Fabritius Pál. — Demkó (276) a következőket írja: „Hogy doktoraink komolyan vették az astrologiát, látjuk Fabricius Pál kir. 1 Kuruzsló, kentefitélő, bűbájos gyógykezelés. Thessala mulier v. thessalis már a klasszikusoknál a. m. bűbájos, „tudós“ asszony, méregkeverő, mert Thessalia (a mai Szaloniki körül) volt a hazájuk, hol sok mérges növény is termett.
