Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár 3 nak nekik, kivált ételneműeket (kenyeret, búzát, sajtot, bort stb.). De ala­mizsnáért is könyörögnek s akiket a gyűjtésre kiküldöttek, azoknak csonkí- tatlanul kellett az alamizsnát a házba beszállítaniok. Két bélpoklos gyűjtött egy persely vagy tál előtt az títszélen, a templom előtt, a hidakon, a teme­tőkben stb. Bizonyos hónapokban a falukra és a városokba mentek gyűjtő körútra. Hágában januárban és februárban nyilt kocsin a városba jöttek nagy gyűjtésre. Elül a főnök, aztán a bábhordó, a dobos, a szolga, 1—2 cselédleány és néhány leprás. Júniusban és júliusban a Westlandba men­tek a parasztokhoz és 800—900—1300 font sajttal tértek vissza. Ez a szokás csak a 17. század közepén szűnt meg. A leprosoriumok fő célja a leprások elkülönítése lévén, a helyi körül­mények szerint meg kellett jelölni a határokat, melyeket a leprásoknak engedelem nélkül átlépniök nem volt szabad. A kijelölés joga a magister- nél volt, de sokszor maga a szabályzat megmondja, hogy a két hídon, a csa­tornán, a clausurán túlmenni tilos, vagy, hogy a szomszédos házakig el­menni szabad, de belépni már nem. A városokba menetelhez engedély kell, a kocsmák látogatása tilos. Ide­genekkel, vagy a házon kívül étkezni, az esti harangszó (ignisignum) után künnmaradni, ételt-italt vagy ruhát kifelé eladni a szabályokba ütközik. A leprásoknak külön kápolnájuk, te­metőjük, papjuk és templomukban hátul clausura van, hogy az isten- tisztelet alatt ki ne mehessenek. A sza­bályzatok szigorúan büntetik ezen pon­tok áthágását. Máshonnan is vannak rá adataink, hogy hosszas (2 évi) ki­zárást vont maga után, ha a leprás egészségesekhez betért és ott a maga edényéből másoknak italt adott; 24 botütés és 4 évi kizárás volt a bünte­tése a bordélyház felkeresésének; fél­óráig pellengéren állott, aki egész­ségesekkel vendéglőben lakozott. De magában a leprásházban is a benn­lakó egészségesek és betegek külön háltak és étkeztek, lakóosztályaikat pedig fal választotta el. Az egészségesek ruhái a betegekéivel együtt nem moshatók. A leprások csak bizonyos kutaknál mosakodhatnak. Az élés­kamra leprás gondnokának egészséges szolgája van, ki az ételekhez nyúl és az adagokat adja. A templomban az oltárt és a szerelvényeket nem érintheti. A papsággal a karba nem léphetnek, hanem imádságaikat a karon kívül végzik. Beteg papoknak, klérikusoknak és litterátusoknak külön breviáriumuk van és az egészségesekkel a karban nem énekelhet­nek. A házban a nemek is élesen el vannak választva és ez szigorú ellen­őrzés alatt áll. A férfiak a nők helyére nem léphetnek és viszont. Az egész­séges nők a priorissa rendelkezésére szolgálnak a beteg nőknek; de ha ágyat vetni jönnek a férfi-leprásoknak, ezeknek a helyiséget előbb el kell hagyniok. A fajtalanság minden alakja szigorú büntetést von magára. 2. Leprás betegek kereplője, mellyel már messziről figyelmeztették a járókelőket közeledtiikre. (A müncheni nemzetközi köz­egészségügyi kongresszus kiállításán.) 1*

Next

/
Thumbnails
Contents