Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 3 nak nekik, kivált ételneműeket (kenyeret, búzát, sajtot, bort stb.). De alamizsnáért is könyörögnek s akiket a gyűjtésre kiküldöttek, azoknak csonkí- tatlanul kellett az alamizsnát a házba beszállítaniok. Két bélpoklos gyűjtött egy persely vagy tál előtt az títszélen, a templom előtt, a hidakon, a temetőkben stb. Bizonyos hónapokban a falukra és a városokba mentek gyűjtő körútra. Hágában januárban és februárban nyilt kocsin a városba jöttek nagy gyűjtésre. Elül a főnök, aztán a bábhordó, a dobos, a szolga, 1—2 cselédleány és néhány leprás. Júniusban és júliusban a Westlandba mentek a parasztokhoz és 800—900—1300 font sajttal tértek vissza. Ez a szokás csak a 17. század közepén szűnt meg. A leprosoriumok fő célja a leprások elkülönítése lévén, a helyi körülmények szerint meg kellett jelölni a határokat, melyeket a leprásoknak engedelem nélkül átlépniök nem volt szabad. A kijelölés joga a magister- nél volt, de sokszor maga a szabályzat megmondja, hogy a két hídon, a csatornán, a clausurán túlmenni tilos, vagy, hogy a szomszédos házakig elmenni szabad, de belépni már nem. A városokba menetelhez engedély kell, a kocsmák látogatása tilos. Idegenekkel, vagy a házon kívül étkezni, az esti harangszó (ignisignum) után künnmaradni, ételt-italt vagy ruhát kifelé eladni a szabályokba ütközik. A leprásoknak külön kápolnájuk, temetőjük, papjuk és templomukban hátul clausura van, hogy az isten- tisztelet alatt ki ne mehessenek. A szabályzatok szigorúan büntetik ezen pontok áthágását. Máshonnan is vannak rá adataink, hogy hosszas (2 évi) kizárást vont maga után, ha a leprás egészségesekhez betért és ott a maga edényéből másoknak italt adott; 24 botütés és 4 évi kizárás volt a büntetése a bordélyház felkeresésének; félóráig pellengéren állott, aki egészségesekkel vendéglőben lakozott. De magában a leprásházban is a bennlakó egészségesek és betegek külön háltak és étkeztek, lakóosztályaikat pedig fal választotta el. Az egészségesek ruhái a betegekéivel együtt nem moshatók. A leprások csak bizonyos kutaknál mosakodhatnak. Az éléskamra leprás gondnokának egészséges szolgája van, ki az ételekhez nyúl és az adagokat adja. A templomban az oltárt és a szerelvényeket nem érintheti. A papsággal a karba nem léphetnek, hanem imádságaikat a karon kívül végzik. Beteg papoknak, klérikusoknak és litterátusoknak külön breviáriumuk van és az egészségesekkel a karban nem énekelhetnek. A házban a nemek is élesen el vannak választva és ez szigorú ellenőrzés alatt áll. A férfiak a nők helyére nem léphetnek és viszont. Az egészséges nők a priorissa rendelkezésére szolgálnak a beteg nőknek; de ha ágyat vetni jönnek a férfi-leprásoknak, ezeknek a helyiséget előbb el kell hagyniok. A fajtalanság minden alakja szigorú büntetést von magára. 2. Leprás betegek kereplője, mellyel már messziről figyelmeztették a járókelőket közeledtiikre. (A müncheni nemzetközi közegészségügyi kongresszus kiállításán.) 1*
