Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
4 Magyar orvostörténeti adattár A szabályzatok rendezik a papi imádságokat, a misén való részvételt, a halottakról és jóttevőkről való megemlékezést, az évente háromszor vagy többször való gyónást és áldozást. Előírják a leprásoknak a munkát. Tág terük van benne a különféle büntetéseknek, melyek a házból való ideiglenes, sőt végleges kizárást is felölelik. A házasság tekintetében eltérők a rendelkezések. Liliében (1239.) annak, aki a belépés után házasságra lép, a házat el kell hagynia. De a házban házasok is vannak, bizonyára olyanok, akik belépésük előtt léptek házasságra; mert egy másik szabály említi, hogy a házaspár vasárnap együtt étkezhetik. Lisieuxban (1256.) csak két leprás léphet egymással házasságra, különben egyszersmindenkorra távozniok kell. Brivesben (1259.) aki még nem tette le a föltétien önmegtartóztatási fogadalmat, házasság esetén kizáratik és távozhatik feleségével, de az ilyen akkor sem térhet vissza a házba, ha házassága felbomlik. A marseillei és tournayi szabályzatok tiltják, hogy a nő leprássá vált férjénél a házban lakjék. Dijonban a leprás még a városban sem lakhatik nejével együtt és a leprosoriumból eltávolítják az asszonyokat és gyermekeket. Eddig a leprának csak szomorú oldalaival foglalkoztunk. De észre kell vennünk azt a nagy erkölcsi erőt, azt a lemondást és önfeláldozást, mely a középkorban annyi lepraháznak állandóan ápoló személyzetet biztosított. Bármennyire fog is haladni az orvostudomány a leprá- sok sorsának enyhítésében és gyógyításukban, az emberiség sohasem fogja nélkülözhetni azt az áldozatos szeretetek amelyet csak az igazi keresztény szellem adhat meg. Szerzeteseink e téren hősi munkát végeztek és végeznek ma is. Manilla szigetén a Philippinákon 1578-ban P. Juan Clemente alapított nagy leprásházat, mely ma is fennáll. A redemptoris- ták Surinamban áldásosán és áldozatosan működtek; Donders 30, Bakker 27 éven át; ez az utóbbi már harmadik, aki közülök áldozatul esett. A belga De- veuster József Damján Picpus-társaságbeli szerzetes 33 éves korától haláláig (1873—1889.) a Hawaii-szigetekhez tartozó Molokai szigeteken két poklos falunak volt papja. 700—800 poklos közt két helyen kellett istentiszteletet és kér. tanítást tartania, a betegeket gondoznia, orvossággal ellátnia, vigasztalásban részesítenie és temetnie az évi kb. 200 halottat. Mellette templomokat, kápolnákat, házakat épített, 1500—1800 koporsót ácsolt, asztalos-, festő-, és sírásómunkát végzett. 10 év után nála is jelentkeztek a lepra nyomai, amely sírba is vitte. Egy névtelen jezsuita-atya Bourbonban éveken át eljött néhány hétre a leprásházba és ápolta a betegeket, de 8 év után szintén leprás lett és Toulouseban 1871-ben halt meg. Columbiában Unia szaléziá3. Magyar szt. Erzsébet leprás betegeket tisztogat, mosogat. A háttérben egy belépő bélpoklos, kezében a kereplővel. (Fametszet az 1486. évi augsburgi passionáléból.)
