Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvöstörténeti adattár

179

Antal 1552 jún. 21-én Nádasdy Tamáshoz intézett levelében (Tört. Tár, 1910.

522., 525.) többi között a Sopronban dühöngő pestisről is szól. Az orvosok azt tanácsolják, „hogy fenü (fenyő) maggal (vagyis borókával) fistelik gyakorta és az mely házba laknak fenővei bevágják, aztán levendnlás eezettel üttessék mind estve s’mind regei az falt és mikor kü megy failetát bele mártani és orrához tenni és úgy járni.“ Ez a faileta valószínűleg a francia faille, faillette magyaros alakja (= selyemkendő). [M. Nyelvőr, 46. köt., (1917.), 122.] — Az ezévi pestisről lásd még Athynay Simon püspökhelyettes levelét Nádasdy Tamáshoz (1552., szombaton, szt. Mihály-nap után; OL.) és Linzb., I. 160.

719. 1552. Hadi sebészek. — Tinódi Sebestyén mondja (RMKT, III.

116., 133.), hogy Dobó István, mikor a török közeledett, 13 borbélyt hozatott a környékről Egerbe, ami bizony elég kevés volt, tekintettel arra, hogy szerinte Egerben „65 héán kétezör lélök vala“: „Barbélyokat tizönhármat

34. Török fürdő fP-vel jelölve) Békésgyulán, a 17. században. A lakóházak eltörpülnek mellette.

hivata, Három lakat gyártót és kovácsot, kerékgyártót és öt ácsot, 9 molnárt, nyolc mészárost és egyéb férfiakat“. Később egy más helyen azt mondja, hogy az egyik heves ostrom után „Sok sebösök az várban sívnak-rívnak, De az jó Istennek mind hálát adnak, Jó jámbor (= derék) barbélymestö- rök forgódnak, Sebösökhöz nagy szeretettel nyúlnak“. A sebészek nevei: Péter, Balázs, János és Gáspár mesterek, továbbá Jakab, Lőrinc (2), Józsa, Péter, Gáspár, Márton és Vince borbélysegédek (a számadások csak ezt a tizenkettőt említik). Fizetésük az ostrom alatti gyógyításért 17 frt, de utóbb még 10 forintot kaptak. (Szederkényi: Heves vmegye története, II. 144.) — A 16—17. században a magyar hadaknál mindig volt nehány borbély, kitől megkívánták, hogy „tudgya jó módgyával az sebeket gyógyítani, hogy miatta az patiensek megh ne romollyanak“. V. ö. „Eötödik Károly császár ideiében a militiárul írt tractusból való extractus minden rendekre nézve.“) Olykor tanult orvosok is voltak a hadseregben, kiknek (épúgy mint a borbélysebészeknek) tiszti rangjuk volt. (V. ö. Takáts Sán12*