Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 161 654. 1536. Recipe-ggüjtemény. Házi kezelés. — Guilhelmus Louanensis szerzetes értesíti Oláh Miklóst, hogy eleget téve felszólításának, különféle latin és francia könyvekből és kéziratokból betegségek elleni recipéket írt ki s a gyűjteményt megküldi neki. (Oláh Miklós levelei, 578.) 655. 1536. Lepra. — Quibusdam in balnei stuba custodientibus tres personas, quae ob suspitionen leprae revidebantur (dedi) asp(eras) 6.“ (Brassóban; Quellen, II. 453.) Ugyanitt 1527—1546 közt gyakran van említve a számadáskönyvekben a pons leprosorum, a pons lapideus circa domunculam leprosorum (u. o 701., „Pons“ címszó alatt) és a piscina circa leprosos (u. o. 30., 385., 647.). 656. 1536. Pestis és annak előjelei. — „Ueber das gibst andre Zeichen, die gemeiniglich einem Sterben und Pestilenz vortreten, als da sind die vielfältige Chasmata oder Stern-Geschoss. Also bat man 1538. in Schwaben, Schweizerland und Bayern mit Zufall einer unerhörten Colica eine strenge Pest ausgestanden und soll diese von dergleichen Stern-Geschoss sein vorbedeutet worden. Anno 1536 hat man in Ungarn dergleichen Stern- Geschoss wahr genommen, welche in Form einer Zunge mit schwarzen Tipfflein gezeichnet waren. Um Wien herum haben die gemeinen Leute absonderlich die Hüter in den Weingärten, eidlich beteuert, wie dass sie um diese Zeit vielfältig dergleichen Chasmata wahrgenommen.“ (Abraham á Santa Clara: „Ob der Tod gewisse Vorboten nach Wien geschickt u. seiner Ankunft erinnert“ c. írásából.) Ez a feljegyzés kétségkívül Paracel- susból van véve, ki egy helyen azt írja, hogy első magyarorszá'gl útja' J 'üTkalnoaval „titokzatos jelet“ látott az égen: nyelvalakú, ujjnyi vastag, fekete pettyekkel megrakott jelet, mely szerinte a ragály közeledtét jelentette s nemsokára — 1536-ban — a pestis csakugyan elárasztotta Magyar- országot. — A Paracelsus-látta tünemény csak egy a sok közül, mely a régiek hitében úgy szerepelt, mint a halálos veszedelem közeledtére intő előjel. Sok másféle égi signumot és monstrumok születését (v. ö. MOE, ITT 38., 39.) szintén gyakran tekintették pestis-ómennek (v. ö. Szamosközy leírását az 1586. évi pestisjárványról, MOE, II. 180—181.). Ezt a járványt más jelek is megjósolták: 1585-ben mannaeső volt Késmárk mellett (a mannazúzmó, Lecanora escidante, telepeit nézték annak; v. ö. Ernyey József cikkével: Természettudományi Közlöny, 59. évf., 1927. 41., hol a zúzmó képe is látható). Véreső is nem egyszer jelezte a pestis közeledtét, így például Evlia Cselebi (373. old.) is megemlékezik egy ilyenről. A „véresőt“ talán lepkék váladéka, esetleg a Haematococcus pluvialis, vagy az Ancylonema-moszat spórái okozták (Ernyey u. o. bővebben tárgyalja ezt). A sáskák s más rovarok, férgek tömeges megjelenése, vízáradások, üstökösök, földrengések, csillaghullás és más égi jelenségek mind efféle előjelekül szerepeltek a nép hitében. Ezek egy részét már máshol is megemlítettem, itt csupán az égi jelenségek sorából említem még a következőket: Pozsonyban (az 1679. évi pestist megelőzőleg) látták, hogy meghasadt az ég és a nyílásban szt. Mihály lova látszott koporsóval, az egyik toronyban megrepedt a harang, a lakóházakban villám cikkázott, szélvész tombolt, júliusban hangyaraj repült a városba stb. Brassóban (1604.) egymással hadakozó seregek jelentek meg az égen (Quellen, V. 171.) s hasonló tüneményeket említ az ő naplójában Haller Gábor (1642), azt írván, hogy január 4-én „napnyugot felől veres, napkeletről fejér seregek látattanak jőni, kik nagy ropogással egyben menvén, ezek az elsőket elgyőzték“ (Mikó, IV. 75.). Segesvári Bálint 1609-ben és a következő években szintén Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. IIJ. 11
