Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
160 Magyar orvostörténeti adattár a városban, azt a véleményt kelti fel bennünk, hogy Banirer pere balul üthetett ki s hogy kénytelen volt a várost is elhagyni. 1669-ben Schleich Péternek volt itt gyógyszertára, de mellette már másokról is történik említés. Ugyanakkor Demerle János György gyógyszerész is kér polgárjogot, ezt azonban adósságai miatt megtagadták tőle. 1675-ben Kochmeister Sámuelnek, 1676-ban Weidl orvosnak is van gyógyszertára. Utóbbi a kamarának volt az orvosa s mint ilyen, ő kezelte a „Kammerhöfische Apo- theke“-t, amelyről ekkor először van szó. 1689-ben Hanstadt Vendelt említik a levéltári adatok, 1674-ben pedig Pfandt Györgyöt. Schleich 1695-ben örökösök nélkül elhalálozván, vagyona s így gyógyszertára is iure cadu- citatis a városra szállott. így jutott a város gyógyszertárhoz, melyet azután mindenkor alkalmas egyénnek adott bérbe, vagy alkalmazottak által is kezeltette. 1698-ban Schnee András említtetik mint gyógyszerész.1 Vele egy időben gyógytára volt Hermann Andrásnak is. 1707 előtt bekövetkezett halála után özvegye előbb Schürer Kristóf eperjesi gyógyszerésznek adta azt bérbe, majd pedig, amikor ez a kikötött feltételeket be nem tartotta, Heidemann András Selmecbányái provisornak hat évre évi 100 ezüst forintért.2 A 18. század elején már több gyógyszertárról van szó, de meg nem állapítható, hány volt összesen a városban. Véleményünk szerint négy lehetett, ú. m. a Hanstadt-féle, a Heidemann által vezetett Hex-mann-féle, a városi (apotheca civitatis vagy civica) és a Schnee András-féle. Utóbbinak a tulajdonosa 1712-ben elhalálozván, Möller Károly Ottó, városi és megyei fizikus, akarta a gyógyszertárt megvenni. A vétel ellen azonban Heidemann határozottan tiltakozott a városi tanács előtt. Dacára ennek Möller mégis megvásárolta a gyógyszertárt 1713. márc. 21-én. Tekintve magas vételárát — 3320 frt — azt kell hinnünk, hogy az az akkori időkhöz képest, nagyon jól fölszerelt gyógyszertár lehetett. Möller a gyógyszertárt kiváló egyénnel kezeltette, kinél aztán leendő gyógyszerészek is gyakorlatilag nyertek kiképzést. E gyógyszertárból került ki az ismert Vette György, ki a gyógyszerészeti irodalomban is kitűnt. (Jurkovich). 653. 1536. Hód (castoreum) és vidra méhbajok ellen. — (Mai írással): „Az vidráról, ki őmaganak testét elszakasztja. — Az vidra ... az vízbe is szokott lakni és mai*adni. Az nevezetes testét (= testiculos) igen hasznosnak mondják orvosságba.“ (Pesti Gábor: Aesopus fabulái. Bécs, 1536., 65.) Hasonlóképen írja Miskolczi Gáspár (Egy jeles vadkert, Lőcse, 1702. 243.), hogy a hód „heréjének golyói az asszonyi állatok mátrája beli nyavalya ellen igen hasznosak . . . Ezt jól tudván, maga is a hód, mikor szorosan vagyon a kergetők miatt dolga, maga elrágja a maga tokit.“ (A máira szóról lásd MOE, I. 353.) 1 Schnee piaci házában volt Thonser hadbiztos már huzamosabb idő óta elszállásolva. Ez most azzal a panasszal állott elő a városi bíróságnál, hogy házi ura valami kiállhatatlan hüzű szert készít, mintha csak kiakarná a házhói üldözni. A panaszra Schnee azzal felelt, hogy a hadbiztos is megbántotta, mert bottal a kezében azzal fenyegette, hogy muskétásokkal megrakja a házat, kik akkora dohányzást fognak ott véghez vinni, hogy a háziúr fog majd elszaladni. A perlekedést úgy intézték el, hogy kötelezték a gyógyszerészeket, hogy az úr Ertzl Erhard s Kraudi Ádám, felesége pedig Hinterkirchner Györgyné (a legelőkelőbb családok) által bocsánatot kérjenek a hadi biztostól. Schneevel Bél Mátyás is jóviszonyban volt, antiquae fidei morisque virnek nevezi. (Not. Hung., II. 386.) 2 A Hermann-örökösöknek Bél Mátyás volt a gyámjuk, míg Pozsonyba nem költözött.
