Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 159 Horváth János prelátus 12 forinttal, a szegény barátok évi tíz forinttal járulnak hozzá a jeles orvos fizetéséhez (Wagner, II. 218.). 650. 1536. Ispotály és közfürdő Selmecbányán. — a) Ebben a városunkban már az Árpádok korában megvolt az ispotály (a szentantali kapu helyén), 1536-tól kezdve pedig a régi döméskolostorban, a város szívében. A közfürdő is régen megvolt; a fürdőst a város fizette. (Sobó, 94.) — b) Ispotály Lippán: 1. Márki Sándor: Arad története (1892.), I. 475. 651. 1536. Orvoshiány. — Erdősi Sylvester János, kit az irodalomtörténetből ismerünk, azt írja a mecénásának, Nádasdy Tamásnak, hogy a fia (Theodorus meus) már jobban van, mert mikor köhögni kezdett, egy ugyancsak régi forrás: Plinius után írt neki recipét és orvosságot. (Régi magyar költők tára, II. 489.) Ez a régi könyvekből való orvosságrendelés is egyik dokumentuma annak a nagy orvoshiánynak, melyről a MOE-ben több helyen megemlékeztem. 652. 1536. és köv. Gyógyszerészet Besztercebányán. — Az első besztercebányai gyógyszerész, kiről tudomásunk van, Scherueb János 1536-ban, Húsz évvel később (1558) egy másik gyógyszerészről történik említés, kinek gyógyszertára a városi őrtorony melletti házban volt elhelyezve, hol évi bérül 6 forintot, 1561-ben pedig 16-ot fizetett. 1580-ig nem említenek gyógyszertárt, sőt az a körülmény, hogy a tanács Frölich Tamás rektor számára Selmecbányáról hozat ez évben gyógyszert, valószínűvé teszi a feltevést, hogy akkor Besztercebányán nem volt gyógyszertár. 1581-ben azonban a tót és német prédikátorok ajánlatára az akkor Magyarbródon lakó Reuss Jakab gyógyszerész nyer letelepelési engedélyt. A város ekkor, hogy a gyógyszerésznek állandó megmaradásra módot nyújtson, anyagi támogatást is helyez neki kilátásba. Évente 25 forintot fizet neki tiszteletdíjul, átengedte neki a helyiséget és annak felszerelését, sőt még külön kölcsönt is engedélyezett neki. Később a helyiségért már házbért kívánt a város, illetőleg betudta azt a subvencióba; utóbb a subvenciót is megvonta tőle s így Reuss itt maradása lehetetlenné vált. 1594. szeptember 30-án be is jelenti a tanácsnak távozását. A tanács ezt tudomásul veszi és elrendeli az átvételt. Erre aztán más gyógyszerész után kellett nézni. Tárgya lást kezdett egy trencséni orvossal, bölcsházi Almán Istvánnal, de minthogy nevével ezután nem találkozunk, bizonyos, hogy a tárgyalás nem vezetett eredményre, sőt azt látjuk, hogy a tanács 1595-ben bizonyos Ditrich Györgynek adja át a gyógyszertár helyiségeit és felszerelését. 1626-ig újra nem történik említés gyógyszerészről. Ekkor találkozunk Schwalbe Henrik nevével; 1630-ban pedig újból egy másikról van szó: Schmidt Bertalanról. Ezután megint mintegy húsz évig nem esik szó gyógyszerészről; csak 1645-ben hallunk róla, még pedig igen sajátságos esetből kifolyólag. A tanács Wesselényi Ferenc panaszára maga elé idézi Banirer Henrik gyógyszerészt és elmondja neki, hogy a murányi várúr azzal vádolja, hogy Lőcsén tartott esküvője alkalmával tisztességtelenül nyilatkozott volna Murányvára felől s kijelenti neki, hogy a szükséges bizonyítékok beszerzéséig fogva tartja. Banirer csak annyit hozhatott fel egyelőre védelméül, hogy beszédével aligha árthatott Muránynak. Sajnos, hogy az ügy további fejleményeit nem ismerjük. De nem ismerjük a panaszt magát sem s csak sejthetjük, hogy a gyógyszerész Wesselényinek és Széchy Máriának pár hónappal előbb lejátszódott országszerte beszéd tárgyát tevő regényéről talált kelleténél szabadabban nyilatkozni. Az a körülmény, hogy 1647-ben Binner János Henrik új gyógyszertárt rendez be
