Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
158 Magyar orvostörténeti adattár 643. 1534. Fürdősök. Fürdők. — „Item feria secunda post misericordias domini Gregorio tonsori et Nicolao balneatori in Transalpinam missis, ut venam suae magnificentiae inscinderent ac ventusas ponerent expensas flor. 1.“ (Brassai számadáskönyvek, II. 349.) Ebből és egyéb adatokból az látszik, hogy a 16. század elején a fürdősök nálunk is, csak úgy mint külföldön, a borbélyok dolgát végezték (nemcsak a borotválást, hanem a kisebb műtéteket, érvágást stb. is). A fürdősöknek nálunk már a középkorban is hatóságilag ellenőrzött rendjük volt, amint ez a budai jogkönyvből világosan kitűnik. Felvidéki városainkban a 16—17. században három céhbe tömörültek: a pozsonyi főcéhhez tartozott Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Szt-György, Modor, Trencsén, a besztercebányaihoz a bányavárosok, a lőcseihez a szepesi városok s az északkeleti sz. kir. városok. Az 1689. évi cs. kir. rendelet értelmében az addig tisztességtelennek tekintett für- dős-rend rehabilitáltatott s elrendeltetett, hogy ezentúl a fürdősök fiai is felveendők kézműves-inasoknak. (V. ö. Schwarz Ignác alapos és régi fürdőink dolgában nélkülözhetlen értekezésével: A fürdők történetéhez Magyarországon. Száz., 1891., 279.) 644. 1535 körül. Ispotály Budán. — János király új kórházat (ispotályt, „hospital“) kezdett építeni Budán, a felhévizi prépostság telkein („en la preuoste des eaues chauldes“; Brüss. Okm., I. 332.), mely 1535. végén még nem volt kész. A király oly nagy súlyt fektetett ezen vállalkozására, hogy az akkori (I. Ferdinánddal való) béketárgyalásokban szerződésileg biztosítani akarta ezen ispotály fölépítését. 645. 1535. Syphilis. — Katzianer Jánosnak, I. Ferdinánd fővezérének, kinek Magyarországon is oly nevezetes szerepe volt, syphiliséről lásd: Wagner: Analecta Scepusii (1774.), II. 178., 180. De nemcsak ő, hanem kegyetlen kapitánya, Schnitzbaumer, is tele volt bujakórral: „Capitaneus Schnitzbaumer venit cum sexaginta equitibus Cassovia Leutschoviam, nihil ibidem vel hic faciens, nisi aggravans, et opprimens pauperes ubique contra omnem aequitatem . . . Schnitzbaumer est homo totaliter morbo Gallico infectus et putredine, carens dentibus et turpissimus aspectu et ita foetidus quod nemo libenter cum eo loquatur nec conversationem cum eo habeat; et tamen est capitaneus!“ (U. o. 182.) 646. 1535. Paederastia. — Balbi (Balbus) Jeromos, tulajdonképpeni vezetéknevén Acellini, (szül. Velencében a 15. század közepe táján, meghalt Rómában, 1530.) egy ideig pozsonyi prépost, majd bécsi és prágai egyetemi tanár, a hozzá méltó II. Lajos tanítója s végül VII. Kelemen pápa házi prelátusa, a Sodalitas litteraria Danubiana egyik tagja. Életéről 1. Szinnyei, I. 409. paederastaságáról Nékám, 84. 647. 1535. Cím. — Linzbauer (Gyógyászat 1872., 172.) azt mondja, hogy a megyék és városok physicusai e néven legelőször a Szepességben tűnnek föl, I. Ferdinánd idejében, 1535-ben. (Maga a physicus szó, általánosabb értelemben, az egész középkorban használatos volt; v. ö. MOE, I. 103., 110.) 648. 1535. Jordán nevű orvosról (doctor Jordanus) szó van Majthényi Uriel prépostnak Majthényi Bertalanhoz (Kamenec várából, 1535, júl. 14.) intézett levelében: lásd Szer érni: Emlékek a Majthényi bárók csal. levéltárából, 1897., 28. (E levél nem vonatkozhatik Jordán Tamásra, mert ez csak 1539-ben született.) 649. 1535. Lőrinc (Laurentius) doktor, Lőcse városának, a Szepesség- nek és a szepesi káptalannak orvosa, évi 24 forint fizetéssel (W., I. 91.)
