Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

152

Magyar orvostörténeti adattár

szórakozásból, részint tisztaság- okáért a budai felbévvizi fürdőbe járt. ahol György borbély volt a fürdős. A 16. században Selmecbányán is állandó, városilag alkalmazott fürdőst találunk. A városi fürdőkben rendesen a város tartott állandó fürdőst. A pozsonyi kamara 1553-diki adóösszeírási lajstromában, a nem szabad királyi városokat se véve ki, mindössze 2 fürdős található Ferdinánd király területén, az egyik Sárosban, a másik Mármarosban. Vidéken tehát kevés volt a fürdős. De a nagyobb városokban a 17. század folyamán már rendesen több fürdő is van s így a fürd ősök is többször egész céhet alkotnak. Társadalmi állásuk különben nem fényes, sőt lenézett. Tekintélyüket legföllebb az emeli néha, ha egyúttal borbély is a fürdős, vagy ha városi alkalmazott. Amint láttuk, a városok sokszor maguk tartják a fürdőst. Ilyenkor az városi tisztviselő és mint ilyen rendes fizetést kap. Jövedelmük többnyire elég nagy. Rendszerint ők bérlik a fürdőt s ezért a városnak bizonyos díjat fizetnek, vagy pedig a város alkalmazza őket fürdésnek, rendes fizetéssel. De ha csak alkalmazottak is, a borravalókból s a műtétekért járó díjakból is tekintélyes jövedelmük volt. (Párkányi, 300.; forrásutalásokkal.)

610. 1528. Kassai (János) Antonin. Johannes Antoninus Cassoviensis. — Erről a felvidéki orvosunkról, kit Erasmus amicum vita sua cariorem-nek nevez s kiről W., I. 76. és II. 219. továbbá Szinnyei, V. 1143. mond el egyet- mást, több adat található a T. T., 1885. évi folyamában, így pl. Zasius Ulrikhoz és Erasmushoz intézett levele (u. o. 348., 349.). Erasmus úgy jellemzi, mint „insigniter ingeniosus ac doctus iuvenis“-t (u. o. 337.). 1528-ban ..e nimio medicinae suae studio“ múló elmazavar (mania?) ütött ki rajta, úgy hogy meg kellett bilincselni (u. o. 353.), de később (Lengyelországban és itthon) kiterjedt s előkelő gyakorlatot folytatott 1544-ben bekövetkezett haláláig.

611. 1529. a) Pestis és éhínség Budán és Pesten. Ferencrendi szerzetesek pusztulása. „Hic (Budae) praeter molestissimas animi curas, ac incredibilem rerum omnium caritatem, ac penuriam etiam a pestis contagione periculum est; fratres nescio quot minores ad Sanctum Joannem, et in utraque civitate nonnulli hoc morbi genere perierunt.“ (Tamás egri püspök leveléből. Oláh Miklós lev., 4.) — b) Pestis Besztercebányán, mely valószínűleg a következő évre is áthúzódott (Jurkovich). — c) Pestis Magyarországon, Stiriában, Olasz- és Németországban. (Sticker, 91.) —

d) Pestis Erdélyben (Müller, Hosp., 41.).

612. 1529. Ispotály. Koncz László, Debrecen dúsgazdag polgára, ispotályt alapít és építtet ottan, a ferencrendiek kolostora közelében. (S. Szabó József: Müvelts. állapotok s főként iskolázás Debrecenben a reform, korában. Debrecen, 1924., 11.) Általában a reformáció patrónusai mindenfelé nagy számmal létesítettek ispotályokat; 1. Takáts S.: Régi magyar asszonyok, (1914.), 105., 114.

613. 1530. Iszákosság elleni intézkedés (a pestis idején). Körmöcbányán: Corp. Statut., IV. (2.) 67.

614. 1530. Pestis Erdélyben. — „Horribilis pestis grassatur.“ (Quellen,

IV. 7., 100., 499.; Müller, Hosp., 41.)

615. 1530. Pestis. Pauschner (Pauszner, Bausner, Paustner) Sebestyén nagyszebeni orvos. — Linzbauer (I. 154.) egy Bausner nevű erdélyi orvost említ, ki „Tractatus de lue pestifera“ c. 1550-ben Szebenben megjelent könyvet írt. Szinnyei szerint e könyv címe: ..De remediis adversum luem pestiferam“ volt. Bod Péter Bauzner-nek írja a szerzőt. Szabó Károly