Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 153 szerint, (ki a szerzőt Pauschner-nek mondja s azt írja róla, hogy 1554-ben halt meg Nagyszebenben), az egyetlen példányban sem ismert könyvecske címe: „Libellus de remediis adversus luem pestiferam. Cibinii. 1550.“. Ernyey József szerint (v. ö. Orient: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története, 1926. 55.) Paustner volna a szerző neve, ellenben Révész Béla (Arch., IV. 283.) a Pauszner-1 tartja valószínűnek s azt mondja róla, hogy szepességi eredetű ember volt, ki olasz egyetemeket végzett. Eleinte Brassóban praktizált, 1528-ban Nagyszeben fizikusa lett, hol 1533 végén vagy 1534 elején meghalt. A pestisről szóló értekezése, melynek egykorú német fordítását („Eine kleine Unterrichtunge: wie Mann sieb halten soll in der Zeidt der ungütigen Pestilentz“) Révész a jelzett folyóiratban egész terjedelmében közzétette, kétségkívül nem 1550-ben, hanem 1530-ban jelent meg Trapoldner Lukács nagyszebeni nyomdájában. Szinnyei (X. 579.) szerint az is lehetséges, hogy a munka kétszer is megjelent: 1530-ban németül, 1550-ben latinul, mint az elsőnek fordítása. 616. 1530. Gyógyszerbeszerzés. — A nagyszebeni tanács 34 dukátot utal ki dr. Brenner Márton orvosnak, hogy a városi gyógyszertár számára gyógyszereket vásároljon s ő azokat András nevű ottani gyógyszerész özvegyétől 180 forinton meg is szerzi. 1564-ben újra 157 frt ára gyógyszert vesznek Offner Kristóftól. (Müller, Hosp., 41.) 617. 1530. Gyógyszerészek. — Jerémiás brassói városi gyógyszerész évi fizetése 25 forint. Ezen Jerémiáson kívül az 1530—1543 közti időben városi gyógyszerész volt ugyanott Gergely (kinek olykor 1—2 frt „bibales“-t, borravalót is juttatnak), továbbá Farkas (Wolfgang), kinek évi fizetése 32 frt. Az utóbbit 1532-ben Bécsbe küldik dr. Faber János ottani orvoshoz, kit úgy látszik városi fizikusnak szerettek volna alkalmazni. (Quellen, II. 279. stb.) Gergelyről 1. még 1546. 618. 1530. Dr. Schirmer brassói orvosról lásd: Quellen, II. 186. 619. 1530. Syphilis. — Besztercebányán a luetikus betegeket (die Franzosen) nem a kórházban kezeltette a város, hanem külön betegápolóknál helyeztette el, kiknek költségét azután a városi pénztár a Czibold Ágnes- féle hagyományból térítette meg. (Jurkovich.) 620. 1531. Amulett. Ráolvasás. A betegség eltemetése. — „Contra kórság: Si quis captus fuerit, ha valakit megigéztek: seribe ad panem ista nomina -)- alga —|— et —(— algalj -f- algala -f- et da ei comedere (v. ö. MOE, II. 7., 8.) . . . Contra morbum caducum (= epilepsia): helym, zelym... ym. In nomine patris et filii et spiritus sancti, amen, susurret ad aurem sinistram“ (R. M. Ny., II. 402.). Ugyanitt olvasható a következő furcsa orvosság vérzés ellen: „Acetum fortissimum et iimus equinus, statim excrea- tus ( !), et in acetum missus et recenter collatus et bibitus valet, expertus Johanem Regem Vngarie quendam ( !) verucarium ( ? veredarium 1) suum“. Az író nyilvánvalólag gyönge latin volt. A Nemzeti Múzeum kéziratai közt (Quart. Hung., 1042.) még egy epilepsia elleni babonás „orvosi tanácsiás“ található. Rövid, pár soros ira- tocska, mely annyiból érdekes, hogy a betegség eltemetéséről szól, mi ma is járatos népünk körében. Mai írásba szedve következőleg hangzik: „Az mely embert vagy gyermeket az nehézség többször kiüti, az jobb készén (kezén) való imeg ujját kell elmetszeni, kölessel vagy búzával teli köll tölteni és az hol fekszik, ott köll elásni és pénzt is köll köziben (kezében) tenni“ stb. (Az utolsó mondat nehezen olvasható, főleg azért, mert egy későbbi kéz is beleírt). A kéziraton az áll, hogy az 1530—40 közti időből való; én azonban úgy vélem, hogy inkább a 16. század második feléből vagy végéről.
