Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

130

Magyar orvostörténeti adattár

pedig „wann es ihm gelungen wäre, so hätte er eine ansehnliche Präbende in Ungarn erhalten, und wäre auf Lebenslang wohl versorget gewesen“, ahogy a Yossische Zeitung (1765., 107. száma) mondja. Végre is a bécsi fakultás, legmagasabb protektorai és van Swieten jóindulata ellenére, kieszközölte, hogy távoznia kellett a monarchia területéről. — Az anti- monnak lues és gonorrhoea elleni régi használatáról (Huxham ajánlása óta) lásd Bichter (V. 123—128.) és Minvielle (121—133.)

508. 1503. A lőcsei városi gyógyszertár alapítása. Fölszerelési tárgyai (későbbi időkből): tégelyek, fadobozok, csészék, serpenyők stb. megvannak a lőcsei (szepesi) múzeumban.

508/a. 1503. II. Ulászló király rendelete Kassa városához, a Ferenc János chirurgusnak kiszolgáltatandó fuvar dolgában (P. N. G.).

509. 1504. Olaszok. — II. Ulászló királyt hirtelen erős szédülés fogja el, azután nem tud beszélni s a jobb kezét és lábát nehezen mozgatja. Az eset, mint Marino Sanuto (M. T. T., XXIV. 109.) írja, nagy megdöbbenést okozott, főleg a trónöröklés bizonytalansága miatt. Hirtelen elhivatnak Esztergomból egy udinei születésű olasz orvost (unó medieo . . . qual e Italiano da Udene), ki eret vág és megmásszál tat ja a királyt; ez néhány hét alatt teljesen kiheveri a bajt és megállapítják, hogy a lábát köszvény (gota, mai olaszsággal gotta = latin gutta, köszvény, csúz) bántja. Az itt említett olasz orvos nem lehetett más, mint Leonardo de Masseri, kit a MOE, I. 71. oldalán is említettem már. — Ulászlónak egy másik olasz orvosa (fisicus regis) Sylvester, kinek leányát Bakócz Tamás egy Sanko Miklós nevű ragusai származású kereskedőhöz (mercator nomine Nicolaus Sanko de civitate Dobrownik) adja (Szerémi: 47.). Ezen Szilveszter azután II. Lajosnak is orvosa lett.

II. Ulászló és részben II. Lajos udvarában működtek mint (többnyire olasz) orvosok vagy sebészek: István mester, Branche, Fülöp (Valori Fülöp), Jakab János, Leonardo de Masseri, Jeromos (Hieronymus), Gazius, Zakariás, Hammel Mihály budai plébános, esztergomi prépost, Manardi, Leo („heremita phisicus“), Mátyás orvos (ennek tanácsát kéri Ulászló 1515 tavaszán, hogy elmehet-e a bécsi fejedelmi találkozóra?), Brissiai Lőrinc (sebész, 1510), Fülöp (1506). Wirth György, Bitius Jeromos, Mota Jakab, Collimitius. Mindezekről részletesebben, forrásutalásokkal, lásd Fógel két munkáját.

510. 1504. De Angel(l)is János Jakab, artium et medicinae doctor, Corvin János herceg orvosa. Feleségével, Milicával együtt többször említve adás-vevési ügyekben 1504—1508 közt: Tkalcic, XI. (79., 82., 88., 89).

511. 1504. Fürdő. Lélekfürdő. Balneum animarum. — Besztercebányán már a középkorban volt fürdő, mely a városnak szépen jövedelmezett, mint afféle regále, adóhaszonvétel. Ezért is a városnak mindig gondja volt a fürdőre, szorgalmasan gondozta, javította, mint ezt a városi jegyzőkönyvek 1504-ben stb. említik. A 16. század kezdetén Ernuszt Zsigmond pécsi püspök a saját fürdőjét is (mely a mai Fürdő-utcában volt) a városnak adományozta. A lélekfürdők- vagy szegénylélekfürdőkről is említést tesz Ipolyi (Száz., VIII. 1874. 635; v. ö. MOE, I. 141; továbbá Goetzl: De balneis animarum vulgo Seelenbädern, 1707. és Melle: De balneis animarum Lubecen- sibus, 1710.). Holländer (Die Medicin i. d. klass. Malerei, 169.) szerint a német seelbad kifejezés tulajdonképpen saalbad (a Saale folyóról); ezt az alaptalan szómagyarázatot azonban megcáfolja Martin: Deutsches Badewesen, 194.