Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 131 512. 1504. Bezdédi Miklós, medicinae artis doctor, Losonczi Zsigmond budai prépost orvosa, urától a római szentszékhez teendő útja költségeire «záz aranyforintot vesz kölcsön. (Varjú—Iványi, II. 396.) A Bezdédi név után Varjú Elemér zárójelben azt jegyzi meg, hogy „helyesen De Monte“, tehát arra kell gondolni, hogy olasz volt. Ezzel szemben Weszprémi (IV. 14.) határozottan az ellenkezőt („Hungarus nobili stemmate natus“) mondja. Kétségtelen, hogy Varjúnak van igaza, mert egy másik oklevél szerint (u. o. 392. old.) Losonczi Zsigmond (1503 dec. 16.1 elismerve orvosának, De Monte Miklós mester med. doktornak kiváló szolgálatait (multa et eximia servitia egregii magistri Nicolai de Monte phisicae artis periti doctoris) jutalmul arra az időre, amíg szolgálatában áll, Bezdéd nevű szabolcsmegyei birtokát átengedi. Az olasz orvos a neki adományozott birtok után vette fel a Bezdédi nevet. 513. 1504. Magister Johannes Sartoris de Pesth (Pesst) beiktattatik a bécsi egyetem orvosi karára. (Acta Vindoh., III. 52. (L. még róla: Schrauf, 48, 152. 514. 1505. Szemmelverés. Manofica. — Hogy a MOE II. 220. oldalán szemmelverés elleni apotropaeikus mozdulatként említett fica (flco) vagy manofica (fügemutatás, csipisz) nálunk is gúnyképpen is használtatott, ezt bizonyítja Máté pannonhalmi apát levele (kb. 1505-ből) a bakonybéli apáthoz, melyben panaszkodik, hogy nem viselkednek vele szemben illő módon: „Nuper blasphemastis me, cepistis digitis vestris dentes vestros per modum Italorum, dando michi ficus, tamquam Christo ante cölumpnam Jude i faciebant.“ (Pannonii., III. 603.) 515. 1505. Johannes Bag ay de Antiquo Solio-1 beiktatják a bécsi orvosi karra. (Acta Vindoh., III. 58.) 516. 1505 körül. Leprások. — Orsolya nevű asszony (Ursula Meister Paulin) 10 forintot hagyományoz a besztercei ispotály szegényeinek és még 5 forintot a leprásoknak („den armen Siechen“). Müller, Hosp., 23. 517. 1505. Mérgezések. — a) De Benedictis velencei ügyvivő jelentése Budáról, mely szerint II. Ulászló királynak tudomására jutott, hogy egy cseh ember nemrég Velencében járt s ott drága pénzen oly mérget vásárolt, melynek már szaga is gyilkol. A király kéri az ügyvivőt, hogy a sig- noria által puhatoltassa ki, ki volt az a cseh ember, mert lehetséges, hogy azt a mérget Ulászlónak szánták, tervbe vett csehországi utazása alkalmából. A signoria kutatásokat tett, de eredménytelenül. (Óváry, I. 230.) — h) A velencei követ jelentése Budáról egy Bolognában élő méregkeverő iránt II. Ulászló magyar királlyal való beszélgetéséről. (U. o. 9.) 518. 1505. Kórház. — Bakócz Tamás esztergomi érsek teljes búcsút hirdet mindazoknak, kik a lőcsei régi kórházra adakoznak (D., 159.). 519. 1506 és köv. Vízvezeték és csatornázás Besztercebányán. — A levéltári adatok szerint már a 16. század legelején rendes vízvezeték volt ebben a felvidéki városunkban. Legrégibb vezetéknek a szászfalvit kell tekintenünk, amelyet már 1506-ban javítanak. 1536-ban a Wesselényi-utcaiak, ahol akkor még alig volt néhány ház, kérnek vízvezetéket, abból a körülményből pedig, hogy 1555-ben a szászfalva—élesdi vonalat építi ki a tanács, megtudjuk, hogy akkor a Károlyi Péter- és a Heinczmann András-utcai lakosság szükségletének kielégítéséről volt szó. Hogy e vonalak közül elsősorban a szászfalvinak kellett rendkívül bőségesnek lennie, könnyen elképzelhetjük, ha tudjuk, hogy ebből kellett a várároknak is mindig megtelnie, valahányszor lecsapolták és tisztogatták. Évről-évre nagyobbítják a 9*
