Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
128 Magyar orvostörténeti adattár 1629-ben tagja lett a belső tanácsnak, 1633-ban, 1642-ben, 1644 és 1647-ben bíróvá is választatott. Utolsó bírói évéhez azonban nem kötötték valami kedves emlékek, minthogy a tanács bírói és tanácsosi állásától megfosztotta, mert bírói tisztét nem teljesítette. Ezen a város történetében egyedülálló esetben a polgárság által emelt panaszra a nádor vizsgálatot is indított Reull ellen s ennek vezetésével a turóci konventet bízta meg. A kihallgatás során tanuk állították, hogy Reull ismételten nem akart a tanácsba menni s pazarlóknak s tolvajoknak szidta a polgárságot. Wesselényi Ferenc nádor, de különösen neje, Széchy Mária, ki maga is gyógyászattal foglalkozott, sokszor érintkeztek vele. Tulajdonosa volt a körtéri 4. számrí háznak, amely valamikor a Fuggereké volt.1 Az orvosok sorában ezután ismerjük 1666-ban Fabriciust s 1673-ban Fridelius Jánost. Utóbbi meghívása előtt a bányavárosok újra a Spillenberger-család egyik tagjára, Dávidra gondoltak s azt kívánták ide meghívni. De e kiváló orvos akkor már Lőcsének szentelte működését s nem volt hajlandó ide jönni. Válasza után Körmöc Hellenbach János Godofrédet ajánlotta a városnak, aki azonban akkor még nem foglalta el a neki felajánlott állást. Így fogadták fel Weidl doctort, akinek gyógyszertára is volt, mindenesetre a kamara támogatásával, minthogy „Camerhöfische Apotheke“ a neve. Az 1680-as években Fromknecht Mihály Gábor („von Sporwitz“) folytatott itt orvosi gyakorlatot, mint kamarai és bányavárosi orvos. 1682-től kezdve ő is tagja volt a belső tanácsnak, egészen 1689 elején bekövetkezett haláláig. Minthogy a közügyek terén kifejtett működése a Thököly-féle felkelés idejére esik, az igen sokoldalú s ránézve sokszor szerfelett terhes és kellemetlen volt. Fromknechtről tudjuk, hogy a gyógyszertárak felett orvosi felügyeletet kezdett gyakorolni, ami a gyógyszerészeknek elég kellemetlen volt s arra késztette őket, hogy az orvos ezen újítása ellen tiltakozzanak. 1689-ben örökösök nélkül elhalálozván, vagyona iure caducitatis a várost illette volna, a kamara azonban erőszakosan letépte a város pecsétjét, amelyekkel a vagyont zár alá vette s önhatalmúlag leltározott s rendelkezett, ami ellen a város tiltakozott. Utódja lehetett Fritz András, kinek nevével szintén találkozunk a város szenátorai között, majd pedig Grundel György, aki azonban inkább bányászattal s kohászattal foglalkozott s ezen tudását a város javára értékesítette. A 17. és 18. századnak a leghíresebb orvosokat adta a Möller-család, amelyből három nemzedék foglalkozott egymásután gyógyászattal. Ezek sorát megnyitja Möller Dániel Vilmos, ki még Pozsonyban lakott s ott praktizált; utána következik fia, Károly Ottó, majd ennek fia, Gottfried, akik már Besztercebányán folytattak orvosi gyakorlatot. Károly Ottó, mint Dániel Vilmosnak a fia, Pozsonyban született 1676 elején vagy 1675 végén, minthogy keresztlevelének taniisága szerint 1676 január 10-én keresztelték meg a pozsonyi szt. Márton-templomban. Orvosi tanulmányait a hallei egyetemen végezte s Altdorfban szerzett diplomát 1696-ban; egy ideig Pozsonyban folytatott orvosi gyakorlatot, de felesége, Fibinger Katalin kedvéért, akivel 1702 november 22-én esküdött meg, Besztercebányán telepedett meg s mint Zólyom és Turóc vármegyék fizikusának, országos híre volt. (Jur- kovich után, kinek cikkében a későbbi kor orvosai és a forrásutalások is megtalálhatók.) 1 1639-ben Spillenberger Mártonnal levelezett, aki akkor Besztercebánya város támogatásával Wittenbergben tanult s innét betegen, sokat nélkülözve, írta panaszait hozzá.
