Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 125 rum stb.) alkotórészei és készítésük módja stb. jó összeállításban megtalálható: Schwarz: Gesch., 187—245. Ugyanitt a 249. és köv. old. a 15. századi bécsi taxákba felvett gyógyszerek árai, melyek nálunk is irányadók voltak. 498. 1500. Fürdő Besztercebányán. — Ez a fürdő a Csáktornyái Ernuszt- család besztercebányai házához tartozott s avval a kiváltsággal bírt, hogy senkinek sem volt szabad a városban más fürdőt építtetni s fenntartani. Az 1500. évi nagy tűzvész teljesen elpusztította s ekkor a városi tanács azzal a kérelemmel fordult Ernuszt Zsigmond pécsi püspökhöz, hogy ajándékozza a fürdőjogot a városnak, mit ő meg is tett. Königsberyer Mihály, gazdag besztercebányai polgár, ekkor azonnal fölépíttette (maga költségén) az új fürdőt, melyet aztán a városnak engedett át, feltételül szabva, hogy a város a fürdőt évi 12 frt bérért egy sebésznek adja ki, aki köteles lesz minden évnegyedben a szegényeknek egy ingyenfürdőt (seelenbad) adni; azonfelül kötelezte a várost is, hogy a bérösszegen az épületet jókarban tartsa. Königsberger még végrendeletében is gondoskodott a szegénység fürdőzéséről, midőn 50 frtot hagyományozott arra a célra, hogy a szegényeknek e pénzből a fürdőben sört és kenyeret adjanak, ami — a végrendelet szavai szerint — itt szokás volt. 1605-ben a nagy tűzvészben ez a fürdő is leégett. 1607-ben azonban már újra készen állott a közönség szolgálatára. Mintegy száz év múlva újra kellene itt építeni, mert — amint az ott lakó chirurgus panaszolja — az egész épület düledezik s teljesen át van ázva, olyannyira, hogy gyógyszerei is mind elromlanák. A helyszínre kiküldött bizottság valóban ilyennek találja a házat s annak helyreállítási költségeit mintegy 600 forintra teszi. Erre azonban a város nem volt hajlandó s inkább el akarta a házat adni. Az eladás ekkor — úgy látszik — meg is történt, mert a fürdőről, mint városi tulajdonról, többé nincsen szó, sőt az 1761-i tűzvészben elpusztult városi ingatlanok között már elő sem fordul. Különben is változást hozott III. Károlynak a besztercebányai és körmöci fürdősöknek adott céhlevele, mely szerint most már két-két fürdőt szabad nekik fentartani. A régi városi fürdő megszüntetése után épült a két fürdő a városon kívül, amelyhez az itteni ásványvizet használták. Az egyik a jezsuitakert tőszomszédságában, a maiglan is létező Styav- nicska-fürdő, a másik az Árpád-tér felett lévő Czehentner-fürdő (Jurkovich után, hol a forrásutalások is megtalálhatók. V. ö. Ipolyi: Beszt., 71.) 499. 1500. Xenodochium. — Stibor György, Erdély hercege (?), xeno- dochiumot alapít Beckón, Trencsénmegyében. (Így mondja Linzb. Eg. 22.) 500. 1500. Fogkefe? — „Instrumentum ad dentes purgandos domini principis (Zsigmond lengyel herceg) de auro puro.“ L. Divéky, 41. — Ebben a munkában igen sok becses mívelődéstörténelmi adatra akadunk az 1500—1502. és 1505. évekből, melyek orvostörténeti szempontból is érdekesek, de itt helyszűke miatt nem közölhetők. Átnézendők az igen pontos tárgymutató következő címszavai: borbély, cukor, felcser, fürdő (fürdős), füstölőszer (suffumigium, a szobák kifüstölésére), gyógyszertár, kórház (a budai kórházak: szt. Gellért-, szt. Lázár-, szt. Lélek-kórház, mely a felhévízi johannitáké, szt. Miklós-kórház Pesten stb.), meleg fürdő, orvos, vérbajos betegek (franczus, francze). 501. 1501. és köv. Besztercebányai orvosok. — Már 1501-ben nyoma van annak, hogy Besztercebánya lakossága nem volt orvos nélkül. A városi számadások ugyanis már ebben és a következő években állandóan 36 frtot számolnak el, amelyet a városi pénztár az orvosnak tiszteletdíjul tize-
