Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
124 Magyar orvostörténeti adattár nak megvolt a maga értelme: a jóféle sáfránynak nagy ára volt, mert hiszen tudjuk, hogy nem más az, mint a Crocus sativus bibeszálainak tömege s már nehány grammnyi sáfrány összehozásához sok virág szükséges. „Derága, mint a jaóféle sáfrány“ — mondják ma is a Mátra, alján. (Csefkó, 32.; a safranyikokról lásd még u. i. 30., 31. és Ethnogr., XIII. 300., továbbá Néprajzi Értesítő, XI. 226—242.) Magyarország közélelmezési viszonyairól (különösen a 15—16. században) lásd még Salamon, III. 198—211., hol a húsfogyasztásról (rnarha- és disznóhús, halak, szárnyasok), zöldségekről, kenyérről, borról, fűszerekről részletesebben van szó. 493. (15. század.) A pozsonyi bordélyházról. — Pozsonyban a frauen- wirtin (frauenmeisterin) vezette a városi bordélyházat, bizonyos heti bér fejében, mely a hóhér járandósága volt. Néha férfi volt a bérlő (1451.) Valószínű, hogy a bordélybáz a hóhér közvetlen felügyelete alatt állott, úgy mint Németországban. A nagyhéten a leányok visszavonulva ájtatoskod- tak s nem fogadtak vendéget. Az üzlet nem virágzott egyformán; míg 1448-ban a bordély heti bére 80 dénár, 1451-ben 85 dénár, addig 1454-ben csak 60 dénárt fizetett a gazdasszony. Bérlő sem akadt mindig s ilyenkor a leányok (sorores) maguk fizették a bért. 1493. után a gazdasszonynak nyoma vész, de egyúttal a bordélyház bevételeinek is; a lupanar mindazáltal a város birtokában volt továbbra is („weissenburg“ név alatt) s egészen a 16. század közepéig jókarban tartották, de ekkor már egészen ingyen engedték át a kéjnőknek. Valószínű, hogy ezek a 17. században már szétszórva laktak. A bordélyház fenntartási költségei mindenesetre messze túlhaladták annak jövedelmezőségét. A szomszédságtól és a külvilágtól sövénykerítés zárta el a bordélyt, melyet azonban folyton javítani kellett, mert a kiváncsi publikum minduntalan rongálta, elhordta. Az árnyékszék is rozséból készült. Alig akadunk nyilvános épületre, melynek annyira gondját viselte volna a tanács, mint éppen a „szüzek tanyájáénak. 1536. körül hét kis szobával bővítették. A leányok külön szobákban laktak, elég kényelmesen, mert még külön társalgó is volt, igaz, hogy az ablakok csak papirossal voltak befödve (1415.). [Vámossy, 89—97.] 494. (15. század.) Hadi sebészet. — Bonfini (VII.) említi, hogy Mátyás király, mikor táborba szállt, katonáival együtt élt, szenvedett és mulatott, sőt ha egyik vagy másik sebet kapott, szükség esetén ápolta is. 495. (15. század.) Megrontás. — Mátyás királyról ismeretes, hogy külföldön jártában egy Borbála nevű boroszlói szép polgárleánnyal viszonyt kezdett, melynek következménye Korvin János herceg születése volt. Ezt a Borbálát később Mátyás Budára hozatta, mi nagy mértékben fölkeltette Beatrix királyné féltékenységét, mert elhitették vele, hogy meddőségét a boroszlói vetélytárs okozta rontás útján. A királyné bűbájossággal, boszorkánysággal vádolta s port indított ellene. (Ugyanaz az eset, mint a Bethlen Gáboré 1621-ben, a feleségét állítólag megrontó Bánffynéval és Jósi- kánéval!) 496. (15. század.) Gyógyszerek behozatala Bécsből. Lásd Schwarz: Gesch., 160. (Kováts F.: Nyugatmagyarország áruforgalma a 15. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján, 1902. c. értekezése után.) 497. (15. század.) Gyógyszernevek. Bécsi taxák. — A 15. századi bécsi taxákban előforduló (s az egész középkoron át használt) latin és görögös gyógyszernevek lajstroma, a composítumok (diacatholicon, diacodion, dia- galanga, diagridium vagy diacredium, diamargariton, diaprunis, empl. diaquilon (diachilon) sine gumis és cum gumis, diasatirion, ungu. apostolo-
