Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
122 Magyar orvostörténeti adattár tum-mai, ruha-tépésekkel s vérállító szerszámmal légyen elkészítve. Másodszor: szükséges trepanum, elevatorium, separatorium, hegyes fogó és reszelő, melyek a törött kaponyához szükségesek. Harmadszor: nyelvemelő s szájhoz való sráff, fetskendő, torokhoz való drót, kalánotska, a leesett nyak-tsapnak fel-emelésére (v. ö. MOE, II. 288. „Csap-ereszkedés“)» külömbkülömb-féle fogvonók, pelikán és ketskeláb, fogó és likasztó, a nyakon való setaceumhoz hosszú sinór-húzó tü, fetskendő és tsévek a megse- besedett mellhez, hasonlóképpen a megrekedett sebhez; golóbits-húzó az asszony méhéhez és vég-bélhez való sráfok, kiket tükörnek-is hívnak; nagy és kitsiny lapos fogó, külömb-féle hús metsző kések, tsontfűrész két lapos vassal, különb-féle sütő vasak, melyek rész-szerént a tagnak elmet- széséhez s a vér állításhoz és egyebekre-is szükségesek. Negyedszer: fitza- modásokhoz vagy tsont-törésekhez való sráffos instrumentum, sindelből készített külömb-külömbféle deszkátskák, pléh vagy papirosból készítettek, hogy azzal a meg-törött tsontot bé-köthessék, és ládátska, mellyben a törött láb-szár tétessék, karhoz való sindel, vánkosok, fáslik és egyéb ezekhez hasonlók.“ 488. (15. század.) Mátyás király amulettjei. — Idősebb korában Mátyás király is viselt (ékszerek alakjában) amuletteket, mikor már gyakran különféle babonái szabják meg egy-egy lépésének idejét és irányát. Maga II. Pál pápa is küldött neki ilyeneket. (V. ö. Száz., 1883., 662.) Az ő korában némely európai udvarnál az volt a szokás, hogy az ékszerekbe foglalt kígyónyelvet a mérgezés óvószerének tekintették s étkezéskor az asztalra helyezték. Mátyás azonban — Galeotti szerint — nem követte ezt a példát, mert meg volt győződve, hogy az igazságos fejedelemnek nincs mit félnie alattvalói mérgétől és fegyverétől. 489. (15. század.) Kézirat. — Recipe-gyűjtemény e század első feléből, az egri liceum könyvtárában. Többek közt kemény fekély elleni recipék, manofica-rajzával. {Mayer, II. 17. a jegyzetben.) 490. (15. század.) A himlő mint juhbetegség (variola ovina). Adat a 15. század második feléből: MOE., II. 298. (Ugyanitt a himlő különféle nemeiről és a himlővásárlásról.) 491. (15. század.) Lakáshygiene. — Galeotto: „De egregie, sapienter et iocose dictis ac factis Matthie regis“ c. munkája 30. fejezetében kárhoztatja, hogy a magyarok, ellentétben az olaszokkal, télen át fütött szobában alszanak, mert a meleg szoba sűrű gőze ránehezedik az agyvelőre s fejfájást okoz. (V. ö. Bruckner.) 492. (15. század.) A magyarok étkezése Mátyás király korában. Sáfrány használata. — Mi magyarok igen régi idők óta használjuk a sáfrányt, lígyis mint fűszert, úgyis mint festőszert. Mátyás király udvari szakácsai (kik majdnem mind a somogymegyei Szakácsi községből valók voltak, mert úgy látszik, hogy ott termettek a legjobb specialisták ebben a szakmában; v. ö. Csánki Dezső: Századok, 1883., 541., hol igen részletesen van tárgyalva Mátyás király konyhája), oly bőven bántak ezzel a fűszerrel, hogy Galeotto följegyzései (De egregie, sapienter et iocose dictis ac factis Matthiae regis, XXII. fejezet) szerint a nagy király asztalának vendégei lépten-nyomon ki voltak téve annak a veszedelemnek, hogy ruhájukat, ujjaikat sárgára festik a sáfrányos levesekkel és mártásokkal. A bepiszkolódás veszélyét csak növelte, hogy akkoriban még a mi eleink apróbb négyszögű asztalok mellett ebédeltek és közös tálból ettek, villa nélkül, melyet talán nem is ismertek. A kivett húsdarabokat is ujjaikkal
