Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról 85 Úgy vélvén az dolgot, azmiként szinlette, Vérhas veszélyétől az nénjét féltette.53 A nők mellett (legrégebben) maguk az orvosok is gyakran pótolták a gyógyszerészt s német városaink írásaiban nem egyszer találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy „Artzet und Antiker“, sőt már 1303-ban szó van egy Péter nevű orvosról, ki gyógyszerész is volt (medicus et confector medicinarum). Takács István kolozsvári orvosról is föl jegyezte Weszprémi (II. 53.), hogy ugyanott patikát is tartott. "Újabban azután, faute de mieux, az ide-oda vándorló, vagáló gyógyszerészek és gyógyszerekkel üzérkedő szélhámosok (különösen az olejkárok, a páterek és fráterek stb.) alakja is megjelenik a színtéren.54 A dolog természetében rejlik s részben az elmondottakból is kiderül, hogy hajdanában az orvos és a gyógyszerész nagyon szoros kapcsolatban volt egymással, összeköttetésük még sokkal bensőségesebb és szükségszerűbb volt, mint manapság. Szinte ikertestvérek voltak; úgy állottak egymás mellett, mint ahogy a régi Kosmas és Damianos- („a keresztény Dioskurok“) ábrázolásain látjuk. Erről a két keleti szentről mellesleg megjegyezhetem, hogy általában a gyógyászat (elsősor- a sebészet) védőszentjeiül tisztelték őket, a hazai borbélycéhek pecsétjein is nem egyszer találkozunk velük s ők ketten voltak a régi budai egyetem pátronusai is, kiknek ünnepét az orvosi kar az egyetemi templomban ünnepélyesen, minden évben megiilte. Sok helyen azonban úgy is tisztelték őket, mint a gyógyszerészet speciális védőszentjeit (ilyen minőségben látjuk őket Tizian híres festményén a velencei Santa Maria della Salute templomban); olykor-olykor Kozma mint orvos, Damián (Demjén) pedig mint 28. Szent Kozma szobra (alabástromból), a lőcsei szt. Jakab-lemplom orgonakarzatjáról. (Balkezéből hiányzik az urinale.) Lőcsei Pál műhelyéből; 1510 körül. (A Nemzeti Múzeum gyűjteményéből.) 53 Zrínyi Miklós, több mint száz évvel előbb (1549) egy orvosasszonyt (medica mulier) küld Nádasdy Tamáshoz, hogy kívánsága szerint elkészítsen egy bizonyos gyógyszert. (Monum. Okm., Barabás: Zrínyi M. életére vonatk. lev., I. 105.) 54 V. ö. Eszterházy Antal tábori könyvében (Thaly), 755: „Lénárt János tihani patikáriusnak passus adatott, hogy orvosló szereivel sebeseinkhez és betegeinkhez szabadon járhasson“. Továbbá Csippék: Gyógyszerészi Közlöny, 1903., 658. és saját közlésem a M. Gyógyszerésztud. Társ. Értesítőjében [1927. évf. 5. szám.].
