Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
86 Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról patikárius szerepel a régi festett vagy faragott emlékeken. így láttam őket a sopronvárosi múzeumban is, szép festményen, mely hajdanában egy ottani gyógyszertár dísze volt. Abból a körülményből, hogy a két szent képe a magyar koronán is megvan, úgy vélem, hogy Bizáncból szivárgott át hozzánk a tiszteletük.55 * * 58 A középkorban mindenesetre a legnépszerűbb magyar szentek közé tartozhattak, mert még a nép nyelvébe és a magyarországi helynevekbe is átszármazott a nevük, melyet eleink vezeték- és keresztnévül is használtak, tiszteletükre templomokat emeltek s az Érdy-kódexben szép prédikáció dicséri emléküket. Zalamegyében van egy falu: Kozmadombja, ami nehezen volna érthető (a falu teljesen sík területen fekszik), ha nyelvészeink ki nem derítették volna, hogy ennek a falunak a neve hajdanában Kozmadamján, Kozmademján, Kozma- demjén volt, ebből lett lassanként (a göcseji ejtés szerint) Kozmadomgyán, melyet a nép helyragos főnévnek („Kozma dombján“) vélt s ebből következtette ki a Kozmadombja alakot. Talán éppen a szoros kapcsolat hozta magával, hogy a régi orvosok és gyógyszerészek közt oly gyakori volt a mindenféle összeütközés, kelletlen viszály. Ennek oka igen sokfajta volt. Egyrészük a gyógyszertárak felülvizsgálata s ellenőrzése révén keletkezett, mi a városi orvos feladata volt. A patika sokszor nem volt rendben, gyakran hiányoztak a szükséges gyógyszerek, kivált a drágábbak, vagy nem lettek megújítva s néha az is megesett, hogy a gyógyszerész tiltott dolgokat árult. Ha ilyen esetekben az ellenőrző orvos szigorúbban vagy kevés jóindulattal fogta fel a dolgot és a gyógyszerészt följelentette a hatóságnál: meg volt az örökös torzsalkodás forrása. Kessl Bálint pozsonyi gyógyszerészt 1609-ben a saját segédje jelentette föl, hogy régi és romlott gyógyszereket vásárolt olcsó pénzen, ezért is Ruland fizikus követelésére a romlott szereket hatósági beavatkozással kobozták el. Ugyancsak Pozsonyban 1617-ben történt, hogy a tanács bizottságot küldött ki Unkel Ferenc gyógyszertárának megvizsgálására; a hevesvérű patikárus azonban ellenszegült annak, hogy romlott gyógyszereit elkobozzák, a bizottság tagjait tudatlanoknak mondta, szidalmazta őket, sőt vívótőrrel és mozsártörőkkel szaladt nekik, A tanács súlyos ítéletet szabott reá: kiutasította a városból s kötelezte, hogy Jenisch doktortól, kit azzal rágalmazott, hogy szerencsétlenségének okozója, becsületsértő szavaiért kérjen bocsánatot. Unkel végre is könyörgésre fogta a dolgot, ünnepélyes formák közt bocsánatot kért s erre a tanács is megelégedett annyival (!), hogy kétszáz aranyforint pénzbírság fizetésére enyhítette ítéletét, melynek meg volt az az üdvös hatása, hogy ezentúl a pozsonyi gyógyszerészek csak szóval tiltakoztak a patika- vizitáció ellen, bár eredmény nélkül.5® Nem egyszer megtörtént,, hogy a gyógyszerész azért nem rokonszenvezett egyik-másik városi orvossal, mert olcsó recipéket írt. Régi gyógyszerészeink, mint már említettem, többnyire németek voltak s ezekről már Paracelsus megírta, hogy csak akkor kedvelik a doktort, ha ez 55 Ide pedig Kisázsiából, ahol Asklepios és a Dioskurok tiszteletével érdekesen szövődött egybe (később) a Kozma—Demjén-kultusz. L. erre vonatkozólag Sudhoff kutatásait, ki többek közt azt is megjegyzi, hogy a középkorban alig volt orvosi testület, melynek címerében ott ne lett volna e két szentnek képe és még ma is ott van némely protestáns (!) egyetem címerében és pecsétjében. —- A magyar sz. koronán levő két sebész-szent fényképe megtalálható a köv. munkában: Latkóczy: Korona és koronázás. (Bpest, 1892., a 19. lapon.) 58 Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. (287—289.)
