Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról

Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról.

Azt hiszem nincs még egy olyan foglalkozás, melynek annyi nevet adtak volna őseink, mint a gyógyszerészeknek. Talán nem lesz érdektelen, ha ennek bizonyítására néhány adatot sorolok fel. Az apothecarius kifejezés — mint a gyógyszerészek egyik neve — már a 12. században járatos volt Németországban (s valószínűleg nálunk is), de a mi emlékeinkben, már amennyire én ismerem őket, nem találtam ilyen régi időből való adatára. A legrégibb három adatom (1303, 1315, 1316) apotecarius-nak és confector medi cin arum-nak nevezi Péter mester budai gyógyszerészt, ki egyszersmind orvos is volt.1 Időrendben a következő adat 1346-ból való, mikor is magister Gekminus apotecarius domini regis nevét említik, továbbá 1352-ből, mikor Zerechenről, Nagy Lajos hűséges patikáriusáról („fidelis apothecarius ipsius domini Ludovici regis“) van szó.1 2 Az apothecarius szó latin, magyar s német változatai (a(p)pothecus, a(p)pathecarius, a(p)po- teca, apateka, apaticarius, aptiker stb.) ettől kezdve gyakran előfordulnak az okiratokban. így például Hunyadi János egyik oklevele (1449-ből) említi Stephanus appathecariust, a budai polgárt3 és Balassa Bálint is azt írja4 egyik 1577-ben kelt levelében, hogy: „Az apatikáriusnak hagytam azt hogy csináljon egy nehány fő tisztitó pilulát, az milyent csinált volth kegyelmednek; kegyelmed küldje meg és (írja) meg azt is, mint kell élni vele.“ Kétségtelen tehát, hogy a patikárius szó, melyet ma használunk, igen hosszú időn, talán évszázadokon át, apatikárius alakban volt használatos nyelvünkben s csak a kezdeti a-hangnak lassú elkopása után lett belőle a mai népies nevezet, olyanformán, mint ahogy sok helyen a zászló és a zacskó helyett az ászlót és az acskót mondanak; a nép nyelvérzéke az apatikárius kezdeti α-ját is névelőnek vette s így lett belőle a patikárius. Ügy tudom, hogy az apatika ma már csak a Mátyusföldön járatos. A szókezdő o-nak lekopása mindenesetre már nagyon régen kezdődött, mert a patika-alakot már a (15. század közepe táján írott) Bécsi kódexben is megtaláljuk, szintúgy a patikárost a Döbrentey-kódexben, továbbá mint személynevet (Patikáros János) egy 1465-ből való okmányban stb.

Az országos levéltárban található, Nádasdy Tamáshoz intézett levelek egyikében, mely Sopronban 1546 május 22-én kelt, a következő kifeje1 Magister Petrus tisicus et apotecarius, civis castri Budensis (1303); ad peticionem discreti viri, magistri Petri, medici et confectoris medicinarum, civis Castri noui montis pestiensis (1315. és 1316.) Knaucz: Monum. Eccl. Strig. II. 523, 715, 721.

2 Weszprémi: IV. 270.; Schwarz Ignác: Gyógysz. Közlöny 1891. 305. Gekmin (Gekemin)-ről az Anjoukori Okmánytár több helyén (birtokadományozások stb.).

3 Győri Füzetek I., 379.

4 Irodalomtörténeti Közlemények, 1899. 391.