Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Syphilis-endémiák Magyarországon
Syphilis-endemiák Magyarországon 67 morbo infecti adveniebant et morbus per Cracoviam spargi et multiplicari coepit.“ Ezek szerint a betegség már 1495-ben itt volt nálunk és bizonyára jócskán el volt terjedve; azon asszony helyett azonban inkább a magyar tanulókat gyanúsítom azzal, hogy a bajt Krakóba vitték és vice versa hozták ide, mert azokban az években már seregestől látogatták az ottani egyetemet a magyarok.3 Annak különben, amit Hensler az 1496. évi magyarországi syphilisről mond. semmi komoly alapja sincs. Ezt már Nékám is megcáfolta (i. h. 59.) s az ő cáfolatához a magam részéről is teljes mértékben hozzájárulok, mert Istvánfi eredeti szövegében (két helyen is) csak pestilentiáról — pestisről —- van szó, mely csakugyan dühöngött 1496-ban hazánkban,4 de semmit sem szól olyasmiről, hogy 1495/6-ban syphilis-jár- vány lett volna Magyarországon, ámbár az 1492. és az 1502. év történetének tárgyalásakor megemlíti, hogy a luest Columbus hozta át Amerikából, hogy a franciák olasz hadjárata alkalmával (1495) terjedt el egész Európában és hogy II. Ulászló fivére, Frigyes bíbornok is abban pusztult el. Az első könyv, — magyar szerzőtől — mely a 15. századvégi magyar- országi syphilisről említést tesz, kétségkívül Hadnagy Bálint (Valentinus de Hungária) munkája. Erről mellesleg a következőket kell megjegyeznem: Remete szt. Pál tetemét 1381-től fogva Budán őrizték a pálosok budaszentlőrinci zárdájában. Az ország minden részéből e szentnek sírjához vándoroltak a gyógyulást kereső betegek. A csodás gyógyulásokról jegyzőkönyvet vezettek a barátok, ezeket közhírré tették, más templomokban kifüggesztették stb. Hadnagy Bálint nagy számmal (57!) gyűjtötte össze ezeket az 1452—1503 közt történt csodás gyógyulásokat s könyvében, mely 1511-ben jelent meg Velencében,5 * leírta őket. Könyvének 121—122. oldalán, 1Í9S. évi dátummal, említ egy beteget „morbo pestifero qui franczvar6 dicitur.“ A könyv szerzője, Hadnagy Bálint, 1507-ben a budaszentlőrinci zárda hitszónoka volt. Zsigmond lengyel herceg 1500—1501. évi budai számadáskönyvében7 már vagy hat helyen olvashatjuk, hogy a jószívű herceg sétalovaglásai alkalmával egy pár dénárt vagy forintot adott az útjába kerülő vagy a mezőn betegen fekvő (in campo tacentibus; talán izolálva voltak ottan?) és alamizsnát kéregető franczus-betegeknek, illetőleg francze-betegségben szenvedőknek (infirmantibus super francze). Az ország másik végén, Nagyszebenben ugyanekkor (1501-ben) jelenik meg a syphilis és a betegeket, akárcsak a leprásokat, itt is külön helyen gyógyítgatták, tartották. A városi számadáskönyvek következőleg említik a bujakórosokat: „infirmi, qui versantur in morbo contagioso“, „infirmi franczasz“ (= franczas, franczos, tehát a régi magyar kifejezést használták!), továbbá „leprosi“ és „pauperes morbum Gallicum patientes“; a nekik való kórház neve pedig domus scabiosorum s. leprosorum volt. 3 Lásd: Chrniel: Album studiosorum universitatis Cracoviensis (Krakó, 1892), tom. II., fascie. 1., pag. 33. et sequ. 4 Az 1495. évi adókimutatásokból is kiderül ez (adóhátralékok pestis miatt, Pozsony-, Bars- és Vas vármegyében). E járvány jó hosszú ideig tarthatott, mert II. Ulászló nagy utakat téve menekült előle s mikor ez év végén Bácsott tartózkodott. Pogány Pétert két futárral Pozsonyba menesztette, hogy megtudakolja, vájjon halnak-e ott még az emberek pestisben1? 5 Részletes ismertetését lásd: Fraknói cikkében (Magyar Könyvszemle. Üj folyam, IX. [1901.] 113.) Hadnagy Bálint képével a 116. lapon. β V. ö. Francuvar (Ny. Sz.) sokkal későbbről. 7 M. Történ. Tár, 26. köt. (Divéky Adorján szerk.) 1914. 23, 32, 39, 41, 84, 144. h*
