Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Régi magyar sebészekről

Eégi magyar sebészekről

65

mély az kegyelmetek céhbeli társaságából köztünk jelen legyen: kérjük kegyelmeteket, bogy kegyelmetek ugyanazont megcselekedni méltóztasson és felmen\Tén kegyelmetekhez az már megírt Lengyelfalvi Tamás atyánkfia, arra az terminusnapra jüjön hozzánk, hogy így az kegyelmetek jelenlétével tisztelkedbessünk, kit szolgálhassunk meg is kegyelmeteknek, mint jóakaró urainknak. Mi az mely jó szívvel várjuk és látjuk őkegyelmete- ket (!), olyan jó egészségben hozza Isten hozzánk. Ezek után Isten tartsa meg kegyelmeteket közönségesen és egyen-egyen (egyenkint) jó egészséges hosszú életben. Datum ex oppido Ungvár. Die 3. januarij Anno 1667.“ (Aláírás: „Borbély Miklós, az böcsülletes ungvári borbélyczéhnek czéh- mestere.“)

A borbélysebészek és egyéb céhbeliek remekebédje s féktelen lako- mázása hivatalosan 1766-ban szűnt meg; ez évben Mária Terézia, a pozsonyi helytartótanács útján, rendeletileg tiltotta el. Ennek azonban nem volt sok látszatja, mert egy darabig szünetelt ugyan ez a visszaélés az ifjúmesterek zsebével, de az 1800-as évek elején ismét lábrakapott a százados abusus s egészen a céhek haláláig tartott.25 Némely céhnél az volt a szokás (már a 16-ik század végén), hogy a mesterlakomát 18—20 tallérral meg lehetett váltani s ezt a díjat a társuló mesterek szívesebben fizették, mint a lakomarendezést; hogy azonban a pénzzel való megváltás a sebészeknél is divatban volt-e, annak nem találom nyomát a rendelkezésemre álló forrásokban. Ahogy a mi régi borbélysebészeinket ismerem, bizonyosra veszem, hogy a jóféle debreceni menüt más szemmel nézték, mint a tallérokat.

25 V. ö. Schindler Gyula: A Selmecbányái céhek élete (1909), 101.

Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. II.

5