Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar sebészekről
64 Kégi magyar sebészekről lével, de tisztességesen. 14. Lúdaprólék, tiszta borlével. 15. Riskása velővel, olajjal. 16. Semlyinghal20 olajos és egreses lével. 17. Sült öreg kalács füszerszámmal, melegen. 18. Tyúk, egészen, töltve kölödörrel.21 19. Rák, vajjal. 20. Töltött malacz. 21. Lúdfi, lány sárjával.22 22. Csík sák-vászony- nyal. 23. Tehénbél, ispékkel.23 24. Vajban rántott kárász, a Báthory urak kedve szerént. 25. Ritka öreg rák, sóban. 26. Récék sülve, pattanósan. 27. Tehénhús papok salátájával. 28. Gyümölcsöstál: pei’etztzel, mogyoróval, dióval, lepénynyel, almával, körtvélylyel. 29. Csigás-rétes. 30. Bélelt kalács, vajjal, mákkal. 31. Apró lepények szilva ízében. Az étkek nemei azokhoz becsületesen tartozandó fűszerszámmal legyenek, minden zúgolódás, orczá- zás nélkül, mert ha rossz dolgok lésznek, minden semmiben múlik s költség lészen: más mester-asztalt tartozván adni. Tisztességes muzsikások, hegedűsök, cimbalmosok is legyenek!“ Néhol nemcsak remekebéd járta, hanem remek-föröstököm vagy köszönő-pohár is s ez sem volt valami könnyű étekrend, mert sajt, bor és gugyi mellett rostélyos és kacsapecsenye is tarkította s a jelöltnek másnap, harmadnap is fizetnie kellett, mikor t. i. a céhmesterek a remeket jóságára nézve megvizsgálták s a remekmester munkáját ellenőrizték. Érdekes, hogy a köszönőpohár kifejezés még a felvidéki tót céhiratokba is átment .,kesenu pohár“ torzított alakban. A mesterek azonban nemcsak a remeket, hanem a remekebédet is megvizsgálták, mielőtt asztalhoz ültek. Erre valók voltak a „két kostoló mesterek, akik az ételnek savát és borsát meglássák, hogy az· a mester, ki az ebédet adja, amiatt kárt ne valljon és máskor ne kellessék hozzá készülnie“. Ha az ebéd a kóstoló mestereknek nem tetszett, ott hagyták és mást kellett a szegény újmesternek készíttetnie. A lakománál cnraen-számba ment, ha valaki a bort ravasz fondorlattal vagy véletlenül a földre öntötte, mert „a bor Istennek ajándéka“. Ha a kiöntött bornak a foltja egy tenyérszélességnél nagyobb volt, akkor néhol egy garas büntetést kellett fizetnie, másutt pedig annyi garast, ahány arasznyira öntötte.24 A remekebédhez néha (az ebédet adó új mester beleegyezésével vagy a céhszokások értelmében) más városok chirurgusait is meghívták. A Nemzeti Múzeumban van egy ilyen meghívólevél, melyet 1667-ben az ungvári borbélymesterek intéztek a kassai borbélyokhoz (jókora távolság! nagy gourmetnak kellett lennie, ki ezt az utat akkoriban egy ebéd kedvéért februárban megtette!), még pedig a következő módon: „Nemzetes Mádi Borbély János uramnak, kassai becsületes borbély- czéhnek czéhmesterének, több czéhbeli becsületes társaival együtt adassék! Szolgálunk kegyelmeteknek! Isten minden kívánsága szerint való jókkal áldja meg kegyelmeteket ez iíj esztendőben, minden kedveseivel együtt. Nekünk mindenkor becsülettel említendő jóakaró uraink! Az mi czéhbeli társaságunkban akarván mostan beállani Lengyelfalvi Tamás attyánkfia, az maga végezete szerint egyezvén az mi tetszésünk is, rendelte az mester- asztal megadásnak napját mátul hatodik hét(t)el, mely leszen die 14. februarij. Minthogy az mi kegyelmetekkel tött szövetségünk kívánja, úgy is kell lenni, hogy az kegyelmetek választása szerint két böcsülletes sze20 Lazac. 21 Gombóccal. 22 Moretarium (hagymával, sóskával stb.). 23 Szalonnával. 24 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. (Budapest, 1913.) I. 226.
