Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar sebészekről
62 Régi magyar sebészekről létében megkészítvén és elvégezvén, kiknek is ott való várakozásokért és fáradságokért tisztességes étellel és itallal gazdálkodni tartozzék, melly flastromok és irak a czéhmesterektül megpecsételtessenek és a czélitül arra rendelt, bizonyos időn a remek megvizsgáltatván és megpróbáltatván, ha alkalmatosnak és a czéh 'próbájához mindenben hasonlóknak találtatnak és ítéltetnek, acceptáltassanak és ha mi hiba és fogyatkozás találta- tik benne, az hibáknak és fogyatkozásoknak mivoltához képest pótolásra amennyi a czéhtül rendeltetik, fizesse meg és váltsa fel, ha pedig éppen semmirevalónak találtatik, rejiciáltassék és a remekadó személy mesterségre ne bocsáttassék. Hlyen módon helybe-hagyattatván a bekövetkező- nek remekcsinálása, a társaságbeli jusnak és mesterségnek felváltására és megnyerésére a czéh ládájában 25 forintot adni tartozzék és a nemes magistratustul concivitási just szerezvén és nyervén, medenczéjét12 a czéh- mester hírével kitétetheti.“ Az új mestert azután a eéhmesterek a város főbírájához is elvezették és bemutatták, de ez sem ment egészen ingyen: mert az új cívisnek két itce jóféle kámforos rózsavízzel is meg kellett tisztelnie a nemes város első potentátját. Az érdekes céhszabályzatnak egy következő pontja azt is megmondja, hogy Debrecen városában nem szabad több borbélysebésznek lenni kilencnél, mert úgyis gyönge a kereset, sok az adó, nagy a család stb. Ez a szám csak akkor szaporítható, ha a magistratus is úgy kívánná. Erre a numerus claususra nagy gonddal vigyáztak az odavaló sebészek, úgy· annyira, hogy még sokkal későbben (1772) is, mikor Csokonai Vitéz József (a költő atyja) a debreceni sebészek közé való felvételéért folyamodott, azt felelték neki, hogy az 1725. évi tanácsi határozat kilencre szabta meg a városi sebészek számát, ezért is várjon az instans addig, míg valamelyik sebész a boldogabbik hazába költözik! így volt ez más városainkban is. A sárospataki borbélycéh rendszabályai13 sokban hasonlók a debre ceniekhez., A remekfőzésre kerülő írek és flastromok közt itt is szerepel a diaquillon, dealtea, az egyptomi ír, sőt a populeon és a diacoriom)u is, de különösen érdekes, amit ez a szabályzat a mesterasztalról (remekebédről) mond: „Végezetre az próbák mellé tisztességes étel és ital legyen és az mesterasztalt nem az borbélyok feleségének, sem egyéb asszonynépeknek, sem az borbélylegényeknek adja, hanem önön magoknak az borbélymestereknek; és hogy az keresztyéni mértékletesség megtessék ez ily vendégségben is, csak hét tál tisztességes étkeket, hasonlóképen bort is tisztességesen adjon“. Minthogy azonban a tisztességesnek a fogalma meglehetősen tág határú szokott lenni az emberek közt, ezért az óvatosabb clialthaea, dealdea) és az Ungu. Aegyptiacum készítése szintén megtalálható Mis- koltzy Ferenc idézett munkájában, mely körülbelül ugyanebben az időben (1742) jelent meg. , , ... 12 A ma is divatban lévő réztányért. Nálunk a vagyonosabb furdos es borbély (már a 17. században is) egy rúdon öt-bat ilyen réztányért is kitett a boltja fölé. 13 1583-ból (megerősítve 1607-ben). A sárospataki ref. főiskola könyvtárában. 14 A populeon-1, popólium-ot vagy röviden pópium-ot rendesen a nyárfa rügyeiből készítették s az ópiumhoz, hasishoz (mint azt Thaly Kálmán: Tört. Tár, 1900. 334. old. állítja) semmi köze sincsen. Készítése módját leírtam említett „Régi magyar gyógyszernevek“ című értekezésemben [39. old.] s megtalálható az imént idézett nemzeti múzeumi kézirat 109. oldalán is. A diacoriom (deakorium), mely kétségbe ül a diakodion-nak elferdített alakja s mely nagyon is távol esett a némelyek állítása szerinti Empl. minii adustum-tól, a győri borbélyok 1593. évi céhszabályzatában is előfordul, [ezt in extenso közli Szávay Gy.: Győr monographiája, 1896, 237.]; készítése módját lásd említett értekezésemben (14. old.), hol háromféle (szürke, szederjes és fehér) deakórium említtetik, továbbá a Nemzeti Múzeum kéziratában is.
