Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar sebészekről
56 Régi magyar sebészekről allso konte dasz Bein fassen... — 8-vo. Bey dem letzten Verbin Jen ist zugegen gewesen ein Barmhertziger, nemlich desz Rauchpfan Kehrers sein Sohn, samt seinen gewesenen Gesellen; diese sahen nun mit Verwunderung seinen (!) unerhörten curiren undt Verbinden zu... Mein Weib nun... bath in geheim dem (!) Christoff (den öfentlieh dürfte man nicht, sonst fuhr er sowohl mich als ihm, ansprechendt: er solte ihm ins Teüffels Nahmen verbinden, wan man es besser verstehet,) dieser kam nun Nachmittag zu mir, schinte und verbandt mich (!) aufs neüe den Fusz. Undt allso er- gieng es mir unglücksehligen bey seiner Cur; den er trachtete nicht meine Genesung, sondern vielmehr meinen Untergang. Dan er legte mir auffeinmahl 3-bisz 4-rerley Medicin auff; was eines nun guth machte, verdorb das andere, und verursachte Unkosten bisz 25 fl. an Artznay, 130 Halbe Wein auf den Umschlag, ohne Meth und Brandtwein; 4 Thaler muste ich ihm gleich beym Anfang seiner Cur zum voraus zahlen... Bey diesen allen gemachten Unkosten nun, hat er mich zum Krippel gemacht, indeme der Fusz um 4 Finger kürtzer den der andere.“ Mindezen vádakkal szemben Kégly János Ferdinánd sebész azzal védekezik, hogy az ő szakképzettsége ellen senkinek sem lehet kifogása, mert sebészi vizsgáját azon bizottság előtt tette le, melynek Malleter, Hambacher és Fischer orvosok is tagjai voltak, még pedig jeles eredménnyel (rühmlich); mesterremeke is jól sikerült s azóta már harminc éve praktizál. Védekező iratában hivatkozik nevezetes gyógyításaira és műtétéire, többek közt arra, hogy Picskó Mátyás egyik nőcselédjéből, mikor már úgy látszott, hogy veszve van, darabonkint szedte ki a holt magzatot; más alkalommal egy katonának a feleségéből húzta ki a már félig rothadt gyermeket, még pedig a bábák és papok jelenlétébenMéltatlanul vádolják azzal is, hogy nem tud lege artis eret vágni, hiszen mióta Lőcsén van, már vagy kétszáz esetben vágott eret és sohasem fordult elő, hogy az érvágást kétszer kellett volna megkísérelnie. Még az is megtörtént, hogy a kommendánsné ő nagyságán három chirurgus is próbált eret vágni, de sikertelenül (bei welcher drei Chirurgi gewesen und etlichemal ein jeder probiret, doch ohne Verrichtung alle drei abziehen müsten), végre is őt hivatták s neki — durch Gottes Gnade — csakugyan minden baj nélkül sikerült az érvágás. Hogy a nevezetes ügynek mi volt a folytatása és a vége, arra vonatkozólag — sajnos — nem találhattam további adatokat Lőcse város levéltárában, dacára a példás rendnek, melyet a derék Demkó Kálmán szorgossága teremtett ebben az archívumban és annak a lekötelező szívességnek, mellyel e kedves város intelligens vezetői kezemre jártak a kutatásban... (Ha mindenütt úgy lett volna!) Π. A magyar ember mindig szeretett jól és bőségesen enni; sokszor a testi épsége rovására is, nem sokat törődve azzal, hogy a gastrikus öröm után következik az az atra cura, melynek orvosi neve: morbus tsömör (hogy a régi, nemzetközi hírre vergődött nevén nevezzem). Alig van valami, amiben oly teljes mértékben megnyilatkozott volna a magyar ember találékonysága, mint az ennivalók ízletes és változatos elkészítésében s innen 12 Akkoriban a súlyos műtétek előtt rendszerint feladták a halotti szentségeket s az operációt rendesen a papok is végignézték.
