Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Zsidó orvosok a régi Magyarországon

32 Zsidó orvosok a régi Magyarországon meg- is jelent a fejedelem betegágyánál, de a baján már nem segíthetett.36 37 38 Úgylátszik, bogy eleinte javult az állapota valamelyest, mert ugyanazon év augusztus 24-ikén azt írja Illésházi Istvánnak, hogy „Magunk felől írhatjuk Kegyelmednek, legyen istennek hála, jobb állapottal vagyok és könnyebben sokkal, hogysem mint az mint Kegyelmed elhagyott; jó reménségünk is vagyon, hogy ő szent istenségének kegyelmességéből na­ponként való könnyebbülésre és gyógyulásra fordulunk. Az zsidó doctor emlöget valami mannilla nevű orvosságot, Bécsben mondják, hogy bőven (van); Széchy György uram fog postán érötte menni.“37 Október havában már más orvosok után néz a fejedelem. Vagy nem volt . megelégedve Eleázárral, vagy talán az udvarbeli „kollegák“ marták el, de lehet az is, hogy a lengyel király kérette vissza. Elég az hozzá, hogy október 28-ikán azt az utasítást kapja Illésházi, hogy mielőbb küldjön egy nagyszombati orvost, aki aztán „örökösen ő felsége doctora lehet böcsületes állapattal, mert az zsidó doctort elbocsátja ő felsége“. November 13-án csakugyan azt írja ugyanannak, hogy „az zsidó doctort immár hazabocsátottuk“.39 Hogy a Lengyelországba vetődött spanyolzsidó orvosok milyen be folyásos helyzetet teremtettek maguknak az ottani társadalomban és a királyi udvarban, arról itt bővebben nem szólhatok,39 de eléggé jellemző erre az a fulminans hangon megírt értekezés, melyben Schultz Simon len­gyelországi német orvos behatóan fejtegeti, hogy milyen ártalmas és megvetendő az ottani zsidó orvosok szereplése, s számos egykorú (17. szá­zadbeli) keresztény orvos nézetét idézve, azt javasolja, hogy a zsidó dok­torokat rövid úton kergessék ki Lengyelországból; hiszen a nagy Para­celsus is azt írja egyik munkájában, hogy „Wenn die Juden vielleicht in einem Jahre einen Kranken heilen, so bringen sie gewiss dagegen hun­dert um das Leben.“40 Még csak egy híres zsidó orvos magyarországi szereplését említem meg: ez Zakariás, pozsonyi zsidó, kit II. Ulászló egyik, a pozsonyiakhoz intézett rendeletében (1511), mint „judaeus de Posonio“-t és „Zaccharias medicus“-t említ (a medicus kifejezésből különben nem következik, hogy okleveles orvos volt). Megparancsolja a pozsonyiaknak, hogy ezt a Zaka­riást. ki a tudományával nem egyszer jó szolgálatot tett már neki, meg a pozsonyiaknak is, mentsék föl a zsidócsuklya viselésétől; egyszersmind Budára hozatta Zakariást, kétségkívül a maga gyógyíttatására. A pozso­nyiak azonban nem vették figyelembe a király parancsát, miért is július 6-án újabb rendelet érkezik hozzájuk Zakariás érdekében; hogy milyen eredménnyel, azt nem tudjuk. Bizonyos csak az, hogy 1520-ban már egész Magyarországra kiterjedőleg megszünteti egy királyi dekrétum a zsidó­csuklya viselését (Ausztriában még 1551-ben is újra elrendeli azt L Ferdinánd), mert ebben az évben azt írja Várdai Pál a pozsonyiaknak, hogy „capucium, quod vulgariter cuclya vocatur, hoc tempore nullibi hic in Hungária per eosdem (Judaeos) ferri auditur, per regiam majestatem in hac parte liberatos“.41 36 Bocskay levelét egészében közli Weszprémi: IV. 121. 37 Tört. Tár, 1878. 314. A „manilla“ talán íráshiba „maniela“ helyett, ahogy régen a Curcuma longa gyökerét nevezték. 38 U. o„ 612, 625. 39 Lásd Lachs J.: Die aeltesten jüdischen Aerzte der Stadt Krakau. (Baas-ΐ est­schrift, 51.) 40 Abhandlungen der römisch-kaiserl. Academie stb. V. Teil, 249. 41 Linzhauer, I. 134, 160. Vámossy i. m. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents