Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségnevek 315 zekban igen-igen jó bort, új szappant kell belefaragni... csak avval kell kötni, meggyógyul szépen. (1676; T. T., 1894. 413.) Vesztés ellen: mihelest észre veszed, kösd be ember írral, fűcsd be a kálhát és azon kötőt vesd a kálhába. (1564? Gyógy., 1880. 107.) Egy dorosmai ember bizonyos bolondétlió balzsírt, szép asszonyok füvét prescribálván neki, hogy az vesztés meg-gyógyulna véle. (1728; Ethnographia, X., 35.) V. ö. OSz. Ügy látszik, hogy csak sebekre. bőrkiütésekre használták ezt a kifejezést; legalább az előttem ösmert adatok mind sebről szólnak. (V. ö. TSz. : büdös mint a vesztés.) *Vetés: hányás, okádás. Es juta annye ereutelensegre, es veer hasra, es vetesre, semmyt nem emezhet vala. (Pray, Marg., 268.) Az nagy dohosságért, es veer hasnak, es vetesnek uta- latossagaert soror Alincha fel felure vona magat (u. o.). Somogy megyében ma is használják ilyen értelemben. (TSz.) *Vér: dysenteria; vérhas. Rabságomban egyszer vérben [voltam] négy nap. (Bethl., Elet., I., 210.) Zsófia vérben megbetegedvén, hozaték medicust. (U. o. 385.) Ekkor a vér az egész házamra úgy reá esék, hogy.... fekütt huszonnyolc cselédem (u. o. 386.). Reánk esvén a rossz víz miatt Debreczen táján a vér ... a syrupok használtak (u. o. 522.). Fegyvernek táján az iszonyú sok szép cse- perke gombától a vér reánk esett vala (n. o. 535.). Noha vérben sokan feküsz- nek, halnak is. (1644; Monum. Okm., XXIV., 224; továbbá u. itt 241., 284., 350.) *Vér-fészek: aneurysma; verőértágu- lat. (Patik. Luk., 99.) '‘Vérhas: nemcsak dysenteriát, hanem általában erős hasmenést is jelentett. Hogy ha valaki erős purgatiot hozza vészén es ha az veér hasz reá esnek tőle. (1672; Elench.) Fölöttébb jó minden hass béli folyás ellen, akar *fejér vér has, akár *vörös.... meg gyógyítja. (Orv. K., 53.) *Vérkelés: anthrax; pokolkelet. (Per- lici, Ütitárs, 18; Horvát, 222.) Vérkólika: a köldökcsömömek nagy fájdalmakkal és székrekedéssel járó neme. (Horvát, 79.) *Vérkórság: menstruatio? A ver kórság ő belőllök foly avagy fenn akad. (A. Csere, Enc., 288.) Vérpalánt: polypus, „habarc“. Az ornak vérpaiántya: polypus nasi; orrba bare. Rácz, Borb., 297. *Vértályog: erysipelas; orbánc. (Tol- nay, Barm., 261.) Vetélkedés: abortus. (Voigt, Tanácsadó orvos, 1835.) Vizes himlő: lásd Köves himlő. *Vizes hőkelés: erysipelas. Toldy, Üj. ad., 76.) *Vizes tetű: ? Szemben való vizes tetűrül: az árva csalj ánt tedd ruha közé, kösd a szemedre, és kiveszti belőle. (Orv. K., 39.) Manapság a nép a ló lábának valami betegségét is v. t.-nek, vízi tetűnek vagy vides tetűnek nevezi (Ethnographia, 1907. 98.), továbbá a fagyott lábujjakat (Gyógyászat, 1880.109.), a fagyos lábujjak viszketegségét (TSz.), általában lábviszketést (Göcsej, Eth- nogr., XIII., 218.) Cz. F. szerint a V. ugyanazt jelenti, mint a Vaktetű (1. ezt). *Vízi féreg: ? Azmely lóban vízi féreg vagyon, isméreti: az az ló igen tekereg és két felől az veséjét nézi. (Csiks., 220.) Vízi fő: hydrocephalus. (1794; Domby, 567.) Vízszakadás: hydrocele; vízsérv a herében. (Haiszler, 462.) *Volyva, (valyva), volyvás: valószínűleg golyvát jelent. Vagyon eegy valy- was leányom. (Érdy-kódex. 444.) Neminemű voluas azzoniallat. (Teleki-kódex.) Az ó nakanak: es torkának: voluayanac kennya: legottan el mulec (u. o. 142— 143.). V. ö. MNy., 1923. 125. “Vonogás: agonia. Ihol következik betegülés, vonogás és halálom. (Bethl., Elet., II., 367. (V. ö. Vonagodás. NyTSz.) *Zabállás: megzabállás. (Lóbetegség. Ez az értelme kimaradt a NySz.-ból.) V. ö. Mutatás. Továbbá: Ételtől vagy italtól való zabállás. (Gdt., Sz., 216.) Zabállás ellen: Ha az négy lábát kiterjeszti, leesik, tehát szappanos vizet adj innia. (U. o.) Rozstól vagy árpától való zabállás (u. o.). Zeltel (széltől) zabállott ló ellen (a mai szélkólika; windkolik. (U. o.) *Zárlás: tetanus. Lásd Szarvas nyavalya. *Zsiballódik. Ha valamelly ló az úti járásban meg-rázodik, avagy siballó- dik. (Ts. M.—K. J., 59.) * Zsír-olvadás. Némellykor a hasmenésnél a ganéjjal egy bizonyos nyúlós nyirok-is szokott a lóból ki menni, és ezt a has-menést a kovátsok zsírolvadásnak nevezik. (Patik. Luk., 57., 58.)
